Robert Eggers már a bemutatkozó rendezésével tanúbizonyságot tett erőteljes rendezői hangjáról, markáns stílusáról és egyedi látásmódjáról. A boszorkány a szuggesztív, zsigeri horror iskolapéldája.
1630-ban járunk, vérzivataros, sötét babonák, hiedelmek és a vallási fanatizmus uralta időkben. Egy elvakultan vallásos család - miután az egyházi inkvizíció száműzte őket a gyülekezetből és az otthonukból - New England hátborzongató erdőségének szélén telepedik le. A konok és büszke családfő, William a kedvezőtlen körülmények - rothadó termés, gyér vadállomány, beteg, elhulló haszonállatok - ellenére próbálja fenntartani a látszatot, egyben tartani családját. Azonban egy nap, amikor a legidősebb lány, Thomasin vigyáz újszülött öccsére, Samuelre, a csecsemő nyomtalanul eltűnik, ez pedig éket ver a családtagok közé. Beszivárog a birtokra a vád és gyanú, amit az egyre szaporodó, ördögi előjelek lassan az elviselhetetlenségig fokoznak.
Eggers kissé szokatlan módon már a játékidő elején felfedi a csecsemő, Samuel szörnyű sorsát, leleplezi a címszereplő rémalakot. Ez azonban nemhogy hátrányára, de előnyére válik a filmnek, ugyanis brutális feszültséget kelt azzal, hogy a család mit sem sejt arról, hogy miféle lidérc ólálkodik a birtok körül, ellenben a néző már az elején tudja, hogy olyan csapdába sétáltak, amiből aligha lesz menekvés.
Ez az alkotás több egy szimplA boszorkányos, rémisztgetős horrornál. A boszorkány megjelenése elindít egy folyamatot, amiből egy elvont, karakterközpontú pszichodráma bontakozik ki. A karakterekre nehezedő nyomás felszínre hozza a valódi jellemüket. Bár főleg az apa, William hatására mindannyian jámborságra és a jó katolikus magaviseletre (imák, bűnbánat) törekednek, ezt mindössze a lelki üdvösségük érdekében és a pokolra jutástól való félelmükben teszik. Igazából mindannyiukban bűnös hajlamok lappanganak. William büszkesége magára vonta a gyülekezet rosszállását és akkor sem hajlandó elismerni tévedését, amikor a családját nyilvánvaló veszély fenyegeti. Catherine tele van elfojtott gyűlölettel a lánya, Thomasin iránt. Thomasin kételkedik istenben és titkon buja, fényűző életre vágyik. Caleb a kamaszkor elején testi vágyakkal küzd, az ikrek, Mercy és Jonas pedig idejük nagyrészét az ördöngös fekete kecskével töltik, ugyanakkor ők vádolják először a testvérüket boszorkánysággal és a kis Samuel megölésével. Negatív karakterfejlődésük lesújtó. William túl későn jön rá a tévedéseire, Katherine elfogultan utat enged helytelen következtetéseinek, Thomasin pedig a vesztébe rohan. A széthúzás pedig tragédiához vezet, a család könnyű prédájává válik a gonosz mesterkedéseinek.
Egyszerű, mégis letaglózó erejű történet, aminek ereje nem is igazán a külső gonoszban rejlik, hanem abban, ahogy az emberi lélekben lappangó gonoszságot ábrázolja.
Ugyanakkor Robert Eggers nem végzett félmunkát. Bár A boszorkány ritkán, és mindössze másodpercekre mutatkozik, ahányszor csak feltűnik, megfagy tőle az ereinkben a vér. Eggers nem az utóbbi évtizedekben elszaporodó hollywoodi vagy Zs-horrorros ábrázolást választotta, hanem A boszorkány-jelenség gyökereihez, a népi legendákhoz nyúlt vissza. Pont olyan félelmetesre sikeredett A boszorkány ábrázolása, mint amilyennek a középkor embere elképzelhette a sátánnal lepaktáló, vérszomjas nőalakokat.
A borzongató hatást a film sötét, nyers légköre, és fojtogató, baljós hangulata is erősíti. A szürkés, sápadt képek, a napfényt nélkülöző erdő, a kopár növényzet, a szűkre szabott képarány, az egyetlen élénk színt pedig a vér vörössége jelenti. Olyan borzongató, depresszív hangulata van a filmnek, ami beeszi magát a néző lelkébe.
A színészi játék, még a gyerekszereplők esetében is a végletekig hitelesek. Ralph Ineson és Kate Dickie mesterien hozzák a bigottsága mellett végsőkig kitartó apa, illtetve a gyászba lassan beleőrülő anya figuráit. Thomasin szerepénél nem is lehetett volna jobb debütálás Anya Taylor-Joy számára. A Calebet alakító Harvey Scrimshaw szintén elképesztő teljesítményt nyújt, különösen a delejezést követő kulcsjelenetében, ami egyúttal az ikreket alakító Ellie Grainger és Lucas Dawson legjobb jelente is.
A boszorkány tehát egy közel tökéletes horror-dráma, amely minden képkockájával hipnotizál. Robert Eggers pedig megmutatta, hogy egy elsőfilmes rendező is készíthet mesterművet és, hogy A boszorkányokról még igenis lehet újat mutatni.
72 A boszorkány (2015)
SkyShowtime (2023.02.14.)
New England, 1630: William és Katherine keresztény értékrend szerint neveli öt gyermekét a vadon szélén. Amikor újszülött fiuk rejtélyes körülmények között eltűnik, a... több»
Szereplők: Anya Taylor-Joy, Kate Dickie, Harvey Scrimshaw, Julian Richings, Ralph Ineson
