Nem gondoltam, hogy az elmúlt napokban egyfajta A kukorica gyermekei maratont fogok rendezni, de amikor pár nappal ezelőtt megtekintettem az első, még 1984-ben készített filmet, valahogy leragadtam eme szériánál (pedig se nem rajongók érte, de még azt sem írhatnám, hogy kedveltem volna is bármikor).
Míg az első két részét a szériának jómagam egy elfogadható horrorfilmnek tartom, addig a harmadik résztől kezdve elég erőteljes lejtmenetbe kapcsolt a széria, és ez alól nem lett kivétel A kukorica gyermekei 4. sem. A film kreátorai úgy gondolták, hogy ennél a résznél ismételten változtatnak pár igencsak jelentős dolgon, és hát valljuk be, ez már a harmadik rész esetében sem működött maradéktalanul. Az első komolyabb változtatás maga a történet volt. Míg az első három részt tulajdonképpen fogyaszthattuk úgy is, mint egy horrorfilmes sorozatot (hisz voltak visszautalások a korábbi részekre, illetve volt egyfajta folytonossága is az alaptrilógiának), addig itt jutottak el a készítők arra az álláspontra, hogy ideje lenne megismertetni a nézőkkel az előzményeket is. Nos, mint a legtöbb horrorfilmnél, nem túl jó előjel, ha egy horrorszéria sokadik részénél a készítők arra az álláspontra jutnak, hogy ideje lenne bemutatni az előzményeket, hiszen ezt a legtöbb esetben teljesen feleslegesnek tartom. Ráadásul mivel az 1984-es első A kukorica gyermekei egy Stephen King által írt rövidke novellából készült, így ennek tudatában még feleslegesebbnek éreztem az előzmények feltárását. Na de, ha már így döntöttek a készítők, akkor lássuk, hogy mit is kapunk Az aratás alcímen bemutatott negyedik A kukorica gyermekei résztől.
Ha csupán az egyetlen erősebbnek vélt pozitívumot akarnám kiemelni ebből a részből, akkor azt letudhatom annyival, hogy a főszerepre sikerült leszerződtetniük egy Naomi Wattsot. Mondjuk a fiatal és tehetséges színésznő itt még igencsak a karrierje elején járt, de be kell hogy valljam, jó volt őt látni ebben a filmben. Az alakításával kapcsolatban sem volt semmi gondom, hisz ügyesen kihozta azt, ami a karakterében volt. Mivel jómagam nem igazán éreztem nagyon működőképesnek a harmadik részben látott koncepciót azzal kapcsolatban, hogy a történetet áthelyezték egy nagyvárosba, így némiképp örültem annak, hogy ismételten egy isten háta mögötti kisvárosban játszódik a történet (bár ez adva volt történetileg, ha már egy előzményfilmet láthatunk). Sajnos minden jellegű pozitívumot a filmmel kapcsolatban ezzel le is írtam. A negatívumok oldalán, viszont csak sokasodnak a gondolataim ennél a filmnél.
Kezdeném a történettel. Hogy miként jutottak el a készítők arra az elhatározásra, hogy előzményfilmként a kukoricásban rejlő gonoszságot egyfajta betegségként vezessék fel, számomra egy örök rejtély marad. Mondhatnám azt is, hogy történetileg egyfajta kreativitási csődbe jutottak a film forgatókönyvírói. A színészgárdából is csupán a fentebb említett Naomi Wattsot emelném ki, a többiek alakítása csapnivaló volt. Ami az eddig három résznél nálam még tudott működni, az a film zenei aláfestései voltak, amik részben képesek voltak egyfajta atmoszférát, hangulatot teremteni, de itt már ezt sem tudnám megemlíteni a pozitív dolgok közt. A filmben látható elhalálozásokban sem igazán találtam bármiféle ötletességet, sokkal inkább csupán erőlködést. Mindent egybevéve A kukorica gyermekei negyedik felvonása tovább robog lefelé a lejtőn, de van egy olyan érzésem, hogy még messze van az igazi mélypont a szériának, mert hát ha ez a rész még nem is tartozik a nézhetetlen kategóriába, de igencsak gyengére sikeredet.
