Mindig is szerettem John Carpenter filmjeit, de ha valaha is vállalkoznék arra, hogy rangsoroljam eme nagyra értékelt direktor munkásságát, akkor minden bizonnyal dobogós lenne nálam az 1987-ben bemutatott A sötétség fejedelme című alkotása. Hogy miért tartom ezt a filmjét jobbnak, mint mondjuk sok másik alkotását, arra elég könnyen megtalálnám a választ, ugyanis eme film ízig-vérig horror.
Szinte egytől-egyig az összes Carpenter filmnek van egy igazán jellegzetes, sajátos hangulata, ami szinte teljes mértékben összetéveszthetetlenné teszi bármely más horrorfilmmel szemben, és emiatt is válhatott sok horrorrajongó számára, nagy kedvencekké a Mester által készített filmek. Talán ez a fajta sajátosság (eredetiség) veszett ki a mai horrorfilmes felhozatalból. Na de nézzük, hogy mit is tartogat jelen filmünk.
Általában a legtöbb Carpenter-film történetét nem igazán lehet komplexnek és túlontúl mélynek titulálni (ez alól számomra talán csak az 1988-as Elpusztíthatatlanok a kivétel), de jelen esetben egy eléggé érdekes hibridet kaptunk, hisz már a film alapkoncepciója is simán el tudná vinni a horrorszálat, de ezt ráadásképp még szépen megbolondítja a rendező és egyben forgatókönyvíró rengeteg tudományos mellékzöngéssel. Ami ráadásul még piszkosul jól is állt a történetnek, hisz itt a bibliai utalásoknak legalább akkora súlya van, mint a vele szembeállított tudományoknak. Talán ez a dolog azért is működhetett számomra ennyire jól itt, mert maga Carpenter nyilatkozta egyszer azt ezzel kapcsolatban, hogy rengeteg tudományos témába beleásta magát a forgatókönyv megírásakor. Oké, persze ha tudományos alapokra akarnánk helyezni eme filmet, akkor minden bizonnyal elbukna a mai elméletek szerint, de hát kit érdekel mindez, ha a végeredmény mégis érdekes és mindvégig leköti a nézője figyelmét.
Jelen filmünk Carpenter úgynevezett Apokalipszis-trilógiájából ez a második felvonás (az első A dolog, majd Az őrület torkában volt a záródarab), de ez senkit ne zavarjon meg, hisz a három filmnek semmi köze nincs egymáshoz, ha csak az nem, hogy egy olyan dolgot érint, ami elpusztíthatná a teljes emberiséget. Ha ezt a trilógiáját vizsgáljuk a rendezőnek, akkor talán itt a legkomorabb a hangvétel (már-már szinte gótikus horrornak is írhatnám, ez elsősorban a helyszín választása és a témája miatt lehet). Talán egyfajta fertőzéses horrorfilmként is tekinthetünk erre a filmjére, és talán ezt érzem egyedüli apróbb negatívumának, ugyanis ezen a téren éreztem sokadik megnézése után azt, hogy egy kicsit talán ezt a részét már kikezdte a kor.
Sokadik megtekintése után kezdtem el azon gondolkodni, hogy milyen is lehetne ez a film, ha mondjuk Carpenter egyszer úgy döntene, hogy újraforgatná ezt az alkotását, és azt kell, hogy írjam, hogy nagy valószínűséggel nem lenne annyira hatásos, ugyanis számomra A sötétség fejedelme egy időtálló remekmű a maga módján, mint történetileg, mint karaktereivel, mint pedig a kivitelezések terén. Itt a kivitelezéseket egyáltalán nem a látványosságokban mérik, viszont nagyon szép összhangban vannak az atmoszférával, és ehhez pedig még rátesz a remek zenei aláfestések. Egyértelműen ott a filmnek a helye a kedvenceim közt, hisz egy kultikus horrorról beszélhetünk.
87 A sötétség fejedelme (1987)
A sötétség fejedelme című horrorban egy katolikus pap egy külvárosi templomba hív egy csapat tudóst, hogy vizsgáljanak meg egy titokzatos fiolát. A fiolában található... több»
Szereplők: Donald Pleasence, Lisa Blount, Alice Cooper, Dirk Blocker, Jameson Parker
