Mr.Elba! Ez a színészkedés nem nagyon megy!

2023.02.24 23:12 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x

2

Megint egy semmitmondó és unalmas, CGI-vel telegyömöszölt, ócska kliséhegy.

Miért?

Ez kell.

Hát nekem nem!

De miről beszélek?

Az izlandi származású Baltasar Kormákur már-már szinte veterán rendezőnek számít.

Az északi filmes nem tartozik az A-listás direktorok közé, de többnyire megbízhatóan és korrektül teljesíti a rábízott feladatokat. Ezúttal pedig Afrikába kalauzolt el minket, hogy Idris Elba főszereplésével egy, a '90-es évek stílusára hajazó kalandfilm-thriller-akció hibriddel borzolja a kedélyeket. Sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel tette mindezt.

Nate (Idris Elba) teljesen egyedül neveli két tinédzser korú lányát, miután a gyerekek anyukája nemrégiben elhunyt. Az orvosként dolgozó családapa amolyan csapatépítő foglalkozás gyanánt elviszi a lányokat Afrikába, egy olyan területre, ahol néhai felesége is sokszor megfordult.

A szafari eleinte szépnek és nagyon jónak ígérkezik, a helyzetet azonban hamar beárnyékolja egy vérszomjas oroszlán, aki mindenkit le akar vadászni, aki a környékre keveredik (bosszúálló oroszlán, hahahahaha).

Tegyük a szívünkre a kezünket: ettől az alapkoncepciótól aligha várt bárki is egy világmegváltó filmet, sőt őszintén, azt kaptam, amit vártam.

Azért egy korrekt, feszült és izgalmas akció/thrillert viszont annál inkább. Az alapok mindenesetre adottak voltak: kapunk egy rutinos rendezőt, egy általában megbízható Idris Elbát, gyönyörű és festői afrikai tájakat, illetve potenciális lehetőséget egy családi dráma kibontakozására.

A film pedig, ahogy el lett „készítve és tálalva”, annyira sótlan és középszerű, hogy jószerivel semmilyen fronton sem tud újat vagy kiemelkedőt mutatni.

(Max. annyit, hogy mindig felkeltem, ha a macsek bömbölt.)

Szimpatikus és emberközeli karakterekkel még egy ennyire gagyi és elcsépeltnek látszó túlélőfilmet is azonosulhatóvá, izgalmassá lehetne tenni, de a Fenevadban nincsenek meg ezek a figurák.

Bántóan csak egydimenziós hősöket kapunk, akik időnként kifejezetten idegesítőek és kifejezetten antipatikusak is. Egy ilyen film esetében pedig ez kimondottan nagy hendikep, ugyanis ha a néző nem tud szorítani a szereplőkért, nem képes a sorsukat a szívén viselni, akkor lőttek az egésznek!

A helyzeten pedig a meglehetősen unalmas színészi alakítást produkáló Idris Elba sem segít, aki a fekete Bruce Willis.

Liheg, nyög, vérzik, harcol, és mindenkit legyőz.

(Brrrr!)

Ezen felül a látvány is nagyon erősen hagy kívánnivalót maga után. A helyszínekkel és a tájképekkel az égvilágon semmi probléma nincs, amikor viszont CGI-effekteket használ a film, akkor bizony eléggé kilóg a lóláb (vagy az oroszlánláb). A meganimált oroszlán helyenként igencsak mutatósan fest, viszont több akciójelenet során elég bizarr és műanyag hatást kelt a film látványvilág, ami szintén alaposan kidobja az élményből az embert.

Pedig a film, komolyan mondom, becsülettel próbálkozik: kapunk mesterlövész puskás vadászatot, autós menekülést, ház körüli kergetőzést, de ezek közül alig-alig akad olyan, ami minimális félelmet vagy drukkot tudna kiváltani a nézőből, ami kissé nevetséges.

Azt azért a film számlájára kell írni, hogy tisztában volt a saját korlátaival. Stáblistával együtt is alig másfél órás a játékidő, ez a történet pedig nem is nagyon húzható ki ennél tovább.

Ennek megfelelően pörögnek az események, a karakterek folyamatos és gyors mozgásban vannak, de ez a fajta tempódiktálás is csak egy-két alkalommal tudja a közönséget berántani. Kormákur továbbá családi drámával is próbálkozik, de egyrészt ezek a jelenetek borzasztó rosszul vannak időzítve (nem hiszem, hogy akkor kellene az apukát számon kérni az elmúlt évek hanyagsága miatt, amikor éppen egy veszélyes ragadozó próbálja felborítani a mozgásképtelen autójukat az éjszaka közepén), így inkább nevetséges az egész, másrészt ezek a konfliktusok a már százszor látott sablonokból építkeznek, magyarul kliséhegyek egymásba tuszkolása az egész.

A Fenevad bizonyos szempontból a legrosszabb típusú film. Az a fajta alkotás, ami egyetlen egy maradandó képkockát nem képes kiadni magából, annyira béna, semmitmondó és középszerű. Látszik, hogy profik dolgoztak vele, el van készítve a maga módján, de végeredményben teljesen beleszürkül nem csak az idei, hanem az egyetemes filmes mezőnybe is.

Azért is írtam le, mert hamar el akarom felejteni, amit láttam.

Legszívesebben a fotelemet Baltasar Kormákur fejébe húztam volna, csak sajnálnám.

A fotelemet, persze!