Először is, nekem nem az a bajom ezzel a filmmel, hogy alig van benne történet. Végül is a Ponyvaregény sem volt több összefűzött részleteknél, mégis remekül szórakoztam rajta. Feszes volt a tempója, a párbeszédek csattantak, ahogy kellett, valósággal odaszögezett a székhez. Ebben a filmben viszont a legtöbb jelenet feleslegesen hosszúra nyúlik, az ember elkezd kínosan feszengeni, mert sokáig semmi említésre méltó dolog nem történik, egyetlen jó mondat nem hangzik el. Tényleg tíz percig azt kell bámulnunk, ahogy Cliff konzervet ad a kutyájának, vagy hogy valaki néz egy filmet a moziban, utána majdnem fél órán (!) keresztül elszenvedni, hogy zajlik egy béna, sablonos westernfilm forgatása? Úgy gondolom, Tarantino nagyon elbízta magát, ha azt hitte, hogy minden arannyá válik a kezei alatt.
A színészi játékra viszont nem lehet panasz. Leonardo DiCaprio apait-anyait beleadott, hogy hitelesen formálja meg a kiégett, alkoholista sztárt, de a filmet látva nem igazán éreztem, hogy különösebben indokolt lett volna a maximalizmusa. Brad Pittnek is nagyon jól áll a magányos cowboy szerep, ám szerintem ő álmából felkeltve is tudta volna hozni ezt a figurát. A többi szereplővel szintén meg voltam elégedve.
Amúgy a Volt egyszer egy Hollywoodnak vannak jó pillanatai. Tarantino továbbra is remek stílusérzékkel rendez, tetszett a kaszkadőrös jelenet, és a film utolsó harmada is tejesen élvezhető. Csak azok a negyedórák, azokat tudtam volna feledni…
Amúgy nem tudom, ki hogy van vele, de én a film mondanivalóját eléggé visszásnak találtam, különösen azt, amit a hatvanas évek korszakáról, erről a minden szempontból forradalmi és pezsgő szellemiségű évtizedről szeretett volna elmondani. A Volt egyszer egy… Hollywood ugyanis az összes hippit agyhalott szektásnak vagy unatkozó, kiéhezett bakfisnak ábrázolja. Bár én nem voltam ott, nem éltem akkor, bizonyára sokan voltak köztük ilyenek is, azonban több forrásból tudom, hogy a hippik között meglepően sok volt a művelt, olvasott, fiatal értelmiségi, akik tudatosan fordultak szembe felmenőik generációjának erőszakos, zárkózott és nyomasztóan tekintélyelvű kultúrájával, és szerettek volna egy nyitottabb, békésebb, színesebb és örömtelibb világot maguk mögött hagyni. Bár nem hiszem, hogy Tarantinót a film készítése során a merő rosszindulat vezérelte, a producerekről ugyanezt már kevésbé tudom elképzelni; a mozi premierjét a woodstocki fesztivál ötvenedik évfordulója környékére időzíteni különösen visszatetsző.
De nem is ez a fő baj. Szerintem ez a film egy szerethető, szórakoztató és nézhető alkotás lett volna, hogyha kb. úgy másfél órát kivágtak volna belőle. Azonban ebben a formában a Volt egyszer egy… Hollywood ritka nagy büntetés: egy rettenetesen buta, szétszórt, erőtlen és fölöslegesen hosszú film, amit kizárólag a Mester fanatikus rajongóinak ajánlok.
Nem könnyű az állástalan színészek élete a hatvanas évek végén. Hollywood kíméletlenül átalakult; új vezetők, korábban ismeretlen elvárások, s mindezek fejébe már a nők... több»
Szereplők: Leonardo DiCaprio, Al Pacino, Brad Pitt, Quentin Tarantino, Margot Robbie
