Halálosztó nővér

2023.11.22 18:01 Kóborló Olvasottság: <100x

0

Valamikor évekkel ezelőtt láttam Douglas Aarniokoski Nurse című filmjét, és mivel az elmúlt napokban belefutottam valamelyik tévécsatorna késő esti műsoraként, így gondoltam, felelevenítem az emlékeimet eme filmről (merthogy túlzottan sok mindenre már nem igazán emlékeztem belőle). Annyi azért még rémlett jelen produkciónkról, hogy a készítői megpróbálták a 90-es évek elejében igencsak divatosnak számító erotikus thrillereket átadaptálni némiképp a horror műfajába. Hogy ez mennyire is sikerült A nővér című filmnek, azt döntse el mindenki maga. Ezen apróbb felvezetésem után lássuk hát, hogy miként is muzsikált számomra jelen filmünk.

Jómagam kimondottan kedveltem a 90-es években készített erotikus thrillereket, ugyanis amellett, hogy nem voltak eme alkotások egy pillanatra sem prűdek, de mégis kellő odafigyeléssel és odaadással születhettek meg a történeteik, amelyekben szinte egytől egyig megtalálhatóak voltak a jól kidolgozott és sok esetben érdekes karakterek, a feszültség és persze nem utolsósorban a csavarokban bővelkedő történetvezetés. Nos ha lehet hinni David Lougherynek (aki az egyik forgatókönyvírója volt jelen filmünknek), akkor pont hogy ilyen lett volna eredetileg A nővér című produkció, csakhogy ekkor jött a képbe a rendező (Douglas Aarniokoski), és alaposan átdolgozta a kész forgatókönyvet.

Maga a történetet nem nevezném rossznak, de mégsem tudok szavak nélkül elmenni a hibái mellett. Merthogy bántóan sok hiba tarkítja A nővér történetét. Kezdeném azzal, hogy jelen filmünk direktora bőven megelégedett azzal, hogy egy dekoratív nővért (Paz de la Huerta) állít be egy sorozatgyilkosnak, akinek még az indítékait akár meg is lehetne érteni, körülbelül úgy a történet negyedéig, de ezek után teljesen szétesik e téren a film cselekménye. Merthogy mindazt, amit a film története felépít a kezdetekben, majdhogynem szinte teljesen kukázzák, és fordulatként kapunk egy igencsak furcsa megközelítésű bosszúfilmet, ahol a nem túl kedves, de annál inkább begőzölt sorozatgyilkos nővérünk pokollá kívánja tenni egy másik kolléganőjének az életét. Még ezzel a fordulattal meg tudtam volna barátkozni, de azzal már sokkal kevésbé, ami történetileg eme események kiváltó okozata volt, ugyanis már itt erősen érződik, hogy nyögvenyelősé válik a cselekmény (és ekkor még alig léptünk át a film játékidejének a harmadán). Sajnos számomra innen kezdődik a film történetének a hanyatlása is, és mindezen dolgok leplezésére nem is igazán törekedtek a készítők, sőt, csak innentől válnak igazán sok esetben kínossá a filmben látott cselekmények. Ugyanis a filmbéli karakterek eddig sem voltak igazán jól kidolgozva, de a film felétől mindez csak romlik. Ugyanis fontosnak vélt karaktereket butítanak le fájóan egydimenziós biodíszleteknek (és itt nem csak a filmben fellelhető férfi karakterekre gondolok). Ekkor már elengedtem a téren a filmet, hogy egy érdekes és jól összerakott thriller lesz, merthogy annyi kátyú tarkította a történetét, amiből sikeresen nem jöhetett ki jelen produkciónk. Talán ezen dolgok elfedésére hívatott a film végén látható számos vérbő jelenet, amivel viszont az volt a legnagyobb gondom, hogy sok esetben éreztem azt, hogy felesleges mindez, ugyanis semmit nem tesz hozzá a filmhez.

Sajnos számomra sem Paz de la Huerta színésznő alakítása, és férfi létemre az idomai sem igazán varázsoltak el, de valószínűleg a rendezőt igen, merthogy szinte megpróbált mindent megtenni ahhoz, hogy a történet középpontjában lévő két nővér közül ő legyen a dominánsabb fél, és így a másik főszereplőnőt alakító Katrina Bowden színésznő kissé erőtlenre sikeredett.

Sajnos a film technikai megoldások terén sem igazán remekelt. Az egy-két 3D-s jelenet teljesen felejthetőre sikeredet, sőt feleslegesre (minőség terén biztos is). A további vérbő jelenetek kivitelezése valahol az átlagos szint alját súrolja csupán, akárcsak mint a feszültségkeltés is.

Mindent egybevéve A nővér sajnos maximálisan kimeríti az egyszeri megtekintés fogalmát, és ha valaki újranézné, az is csak azért lehetséges valószínűleg, mert túlzottan hamar felejti el az ember az efféle alkotásokat. Számomra talán egy harmatos három csillagot érdemelt mindez.