Megszenvedtem ezzel a filmmel

2023.12.18 14:52 Kóborló Olvasottság: <100x

2

2018-ban mikor először láttam az első Meg-filmet, finoman szólva sem voltam lenyűgözve a végeredményen, emiatt pedig gyorsan a feledés homályába veszett eme alkotás számomra. Aztán 2023 nyarán megérkezett a folytatása a Megnek, de mivel már az első részével sem voltam teljesen elégedett, így hát nem is rohantam jegyet váltani a folytatására a mozikba, bőven elegendőnek éreztem azt vele kapcsolatosan, hogyha majd valamelyik streamingszolgáltató kínálatába bekerül, akkor adok majd egy esélyt. Viszont mindenképp úgy éreztem, hogy mielőtt látnám az újabb Jason Statham vs. őscápa csörtéjét, érdemes lenne újranéznem az első akciójukat, de csak is azért, hogy tudjam majd mihez mérni a második menetüket. E tekintetben azt írnám előjáróban, hogy míg a 2018-as első Meg-film, egy könnyed, agykikapcsolós és olykor még akár szórakoztató látványfilm lett, addigra a folytatásának sikerült szinte minden téren messze elmaradnia az elődjéhez képest. Na de nézzük, hogy vajon mi is mehetett ennyire félre a Meg 2. - Az árok című produkció esetében!

Kezdjük az elején. Személy szerint nekem kimondottan tetszett a film legelején látható egy-két perces őslényes szekvencia, amely csupán arra szolgált (fontos megjegyezni itt azt, hogy kezdetben), hogy bizonyítsa a nézőknek azt a dolgot, hogy az őscápánál nem volt félelmetesebb ragadozó a mi kis bolygónkon. Persze már a film első egy-két perces jelenete alatt akár már bele is tudhatnánk rúgni a látottakba, hiszen ha a Föld időrendi sorrendjét nézzük, akkor az őscápa nem nagy valószínűséggel találkozhatott volna T-rexekkel. Na de hagyjuk is ezt, hisz egy efféle filmet nem is azért választunk szórakozásunk alapjául, hogy valós dolgokat állítson számunkra, hanem hogy elragadjon a látványvilága, és hogy szórakozhassunk majd rajta, és hát eme kezdés el is érte eme hatását nálam.

A történet folytatásában viszont megérkezik Jason Statham és egy-két ismerős arc az első kalandból, mint például Cliff Curtis és Page Kennedy személyeiben, aminek azért tudtam némileg örülni, hisz Mr. Statham macsósságát valamilyen szinten, de tudták ellensúlyozni az első filmben. Viszont sajnos visszatér az első részben látható MeiYing karakterét megformáló Shuya Sophia Cai is, aki számomra úgy maradt meg leginkább az első Megből, mint az egyik legfölöslegesebb karakter, de ha már ott volt, akkor is inkább csak kínos jelenetekkel tarkította a film játékidejét, ezek után reméltem, hogy a folytatásnál még kevesebb játékidőt kap majd a karaktere, de sajnos még ez a minimális kívánságom sem teljesült (de ha azt nézzük, akkor a folytatásban, szinte minden szereplő sajnos azt a színvonalat tudta elérni nálam, mint a fentebb említett MeiYing karaktere). Na de térjünk vissza a történethez!

Már a film elején megütköztem azon az ostobaságon, hogy vajon miért is szükséges a főbb karaktereinknek egy őscápa, főleg mivel egyáltalán nem úgy tűnik, mintha bármire is alkalmazni tudnák (és ez majd a későbbiekben még jobban kidomborodik, hogy mennyire nem tudják hasznosítani). Mindegy, gondolom, mindez arra szolgált, hogy aránylag már a film elején újra láthassunk egy őscápát, és annak félelmetes méreteit, ugyanis efféle jelenetek kimondottan kevésszer találhatóak majd meg a film közel kétórás játékidejében.

Folytatva a történetet, számomra túl sokszor egy teljesen más film emlékei ugrottak be a látottak alatt, mint például a 2020-as Árok, vagy a 2022-es Jurassic World: Világuralom, de a legelszomorítóbb, hogy még akár egy Halálos iramban valahányadik részére is jobban emlékeztettek a látott dolgok (csak itt az autókat jet skire váltották), mint mondjuk az első 2018-as Megre, és mindez szerintem hatalmas hibájára vált a történetnek. Mondjuk azt el kell ismernem, hogy a film ismételten hozza azt a minimális elvárást vele kapcsolatban, hogy látványos (bár mondjuk 130 millió dolláros költségvetésével talán még a hírhedt Asylum stúdió is le tudna rakni valami hasonlót e téren). Bár azt vettem észre, hogy sok esetben annyira túltolták a hihetetlenebbnél is hihetetlenebb akciójeleneteket, hogy sokkal inkább emiatt fogok némileg emlékezni majd erre a produkcióra, és nem az olyan dolgok miatt, amik megmaradtak mondjuk az első részből, és hát ez sem egy dicséretes pozitívuma a filmnek.

Mondjuk ki nyugodtan, hogy történetileg is messze alulmúlja az elődjét (pedig hát finoman szólva sem volt túl magasan az a bizonyos léc e téren szerintem). A színészi alakítások elképesztően izzadságszagúak lettek, de mindez a brutálisan túltolt akcióorgiák miatt volt szerintem. Továbbá mivel igencsak kevés eredetiséget véltem felfedezni a filmben (mint fentebb már írtam, számos más film ugrott be a nézése alatt), így még kevésbé véltem szórakoztatónak a látottakat.

Mindent egybevéve számomra a 2023-as év egyik legnagyobb csalódását a Meg 2. - Az árok szolgáltatta, ugyanis olykor a látványvilágán kívül nulla értékelhető dolgot találtam benne.