Ha Darren Aronofsky alkot, arra mindig érdemes odafigyelni. Olyan sikerfilmek után, mint a Rekviem egy álomért, A pankrátor vagy a Fekete hattyú, dolgozott egy-két langyosabb projekten (a Noé vagy az Utóhatás produceri feladatai), majd elkészítette 2017 egyik filmkülönlegességét.
Hogy miben áll a film különlegessége? Nehéz meghatározni. Ahogy bármi mást is nehéz meghatározni Aronofsky szürreális történetében, melyben semmi sem biztos, és semmi sem az, ami elsőre látszik.
A mű első felében egy egyre abszurdabbá váló kamaradrámába csöppenünk: a helyszín és a pontos idősík nem ismert, egy mindent elzárt, ódon ház falai között járunk, ahol egy alkotói válságtól szenvedő író (akire csak a „Költő”-ként hivatkoznak, a történetben ugyanis egyik karakternek sincs neve) él már-már remetei magányban a feleségével, aki számára nagyon sokat jelent a házuk (és nemcsak azért, mert egy korábbi tűzvész után saját kezűleg dolgozott az újjáépítésén, hanem egyfajta organikus kapcsolatban is áll az épülettel, hallja annak szívverését, időnként vérezni látja stb.). Váratlanul egy furcsa vendég (Ed Harris) érkezik, aki megzavarja a pár magányos, szertartásszerű mindennapjait. A különös férfit azonban követi a felesége (Michelle Pfeiffer), aki tovább mélyíti a szakadékot a házaspár között, majd megjelenik a két fiuk. A néha szitkomba illő jeleneteket élét horroros beütésű, de igazából inkább mágikus-realista elemek tompítják, és teremtenek hideglelős, pattanásig feszült hangulatot.
Aztán egy abszurd tragédia, majd egy hirtelen jött ihletforrás a „Költő” számára, és a mű második felvonásában igazi bábeli zűrzavar uralkodik el, mely egy olyan zseniálisan eszelős apokalipszis tripbe csap át, ami bármely posztapokaliptikus filmnek becsületére válna.
Van itt minden: házassági problémák, párkapcsolati domananciaharc, testvérgyilkosság, beteges rajongók és fanatikus szekták, vandalizmus, kannibalizmus és káosz minden mennyiségben.
De nem is a tényleges cselekményen van a hangsúly, hiszen az egész film egy allegória; szimbólumok, jelképek, metaforák és rejtett utalások halmaza. Éppen ezért nincs is egzakt értelmezése: olyan sokrétű jelentést hordoz magában, hogy valóban mindenki egyénileg döntheti el, hogy hogyan értelmezi a látottakat, és milyen következtetéseket von le belőlük. Gyakran hallani a film kapcsán bibliai, mitológiai, pszichológiai, ökológiai, vagy épp gengeres értelmezéseket, és alapvetően bármelyik párhuzamba állítható a cselekménnyel, és mindegyik működik. A történet annyira univerzális, a karakterek annyira archetípusok, a cselekmény annyira szimbolikus, hogy tényleg mindenki egyénileg értelmezheti.
Darren Aronofsky megcsinálta a tökéletes művészfilmet, amellyel bárki tud azonosulni, de teljesen megfejteni senki sem fogja.
70 Anyám! (2017)
SkyShowtime (2023.02.14.)
Az idősödő költő (Javier Bardem) és fiatal felesége (Jennifer Lawrence) egy nagy viktoriánus házban élnek vidéken. Egy nap egy idegen és felesége (Ed Harris és Michelle... több»
Szereplők: Jennifer Lawrence, Michelle Pfeiffer, Ed Harris, Javier Bardem, Domhnall Gleeson
