Az ártatlanok egy olyan film, mintha Stephen King és William Golding gyereksztorijainak társadalomkritikáját egy skandináv pszichothrillerbe csomagolták volna, amit aztán hihetetlenül tehetséges gyerekszínészekkel leforgattak. Nem könnyű darab, és nem is ajánlott mindenkinek. Igazi lélek- és időutazás egy életkorba, amiről már csak az idő által megszépített, rózsaszín emlékfoszlányaink lehetnek. A gyermeki lélek minden aspektusának kendőzetlen bemutatása sokkoló lehet a felnőttek világából nézve, de ha elég nyitottan ülünk le elé, kifejezetten izgalmas élményben lesz részünk, hiszen nem öncélú nyomasztást kapunk, hanem egy nagyon is többrétegű filmet. Van benne egy vaskos pszichodráma, egy skandináv misztikus thriller, egy különös, szuperhősös kalandfilm, és ahhoz sem kell nagyon mélyre ásnunk, hogy észrevegyük a súlyos társadalomkritikát is. Mindez együttesen elég erős élmény – gyenge idegzetűek inkább kerüljék, de ínyenceknek kifejezetten ajánlott! több»
Sam Levinson kétszereplős, fekete-fehérben forgatott, minimalista kamaradrámája szerelemről, és ami mögötte van. Érzelmi hullámvasút, ahol vitáról vitára fejti fel a két szereplő a kapcsolatuk minden egyes rétegét, miközben egyfolytában hullanak a csontvázak a szekrényből, és nehéz eldönteni, hogy az egymáshoz láncoló vagy az egymástól eltaszító elemekből van-e több a két emberben. Aki szereti a cselekményekben szegény, de erős párbeszédekben gazdag, teátrális kamaradrámákat, és nem idegesíti fel, ha húszperces veszekedés-monológokat kell hallgatnia, az élvezni fogja. több»
71 Az ártatlanok (2021)