A hétvégén debütált a Netflixen Melissa McCarthy legújabb filmje, A seregély. A színésznő önmagában is sokaknak elegendő ahhoz, hogy gondolkodás nélkül leüljenek egy film elé. Nem csoda, hiszen komédiában és komolyabb szerepekben is képes nagyot alakítani. Ugyanakkor arra is hajlamos, hogy borzasztó rossz filmeket is elvállaljon. Nos, akkor A seregély most melyik kategóriába tartozik? Avagy csekkold vagy passzold?
A seregély története egy gyerekszobában kezdődik, ahol a szülők épp dekorálnak és a nemrég született gyermek jövőjéről beszélgetnek. És bár kimondva nincs, ahogy nem is lesz, de e gyermek halála az, ami az egész cselekményt beindítja. Ugrunk is előre az időben valamennyit, hogy lássuk az anyát – Lillyt egy boltban nem túl koncentráltan dolgozni. Majd nem sokkal később kiderül, hogy a férje, Jack egy intézetbe került, ahol csoportterápián igyekszik összeszedni magát.
Lilly egyedül marad egy hatalmas házban, aminek a kertjében egy seregély kezdi terrorizálni. Ő pedig ebből jön rá, hogy neki is segítségre van szüksége, és ha ezt megkapja, akkor újra talpra tud állni. És közben még a seregéllyel is meg tud birkózni.
A seregély egy nagyon mély és megrendítő családi drámát próbál meg bemutatni. Épp csak az a gond vele, hogy még maga sem tudja, hogy ezt milyen formában tegye. Mert megvan benne a Melissa McCarthyra jellemző komikusság (ami általában jól is áll a színésznőnek), de közben olyan mély akar lenni, mint a Mariana-árok. A kettő együtt viszont nem igazán megy.
Az egész film végig ködösít, csak utalgatásokkal igyekszik lassan csepegtetni az infókat, ám a lényeget már a legelejétől tudja a néző, így nagy felismerésekre nem kell számítani. Ezzel nem is lenne gond, hiszen itt inkább a drámát és a fájdalmat, annak feldolgozásának folyamatát akarják bemutatni. De valahogy az egész túl kiszámítható és túl művi.
Azt mondják, hogy az ilyen filmeket csak az értékeli igazán, aki bele tudja élni magát. Ezesetben azok, akik elveszítettek már valakit, akár a saját gyermeküket. Ha valóban így van, akkor nagyon remélem, hogy A seregélyt csak nagyon-nagyon kevesen értékelik igazán. A többiek pedig találnak ennél jobb filmet akkor is, ha komédiára, akkor is, ha drámára vágynak.