Huhh...hát nem könnyű megfogalmazni a véleményemet erről a filmről, már csak azért sem, mert egyelőre nem vagyok benne biztos, hogy megfelelően értem azt, amit a készítők szerettek volna kifejezni vele.
A film számomra egy igazi szerelmi macska-egér játék, a négy főszereplő olyan, mint egy rossz gyerek...mindig éppen az kell neki, ami a másiké. Szerelmi hullámvasútjukon ide-oda lökdösik egymást, míg rá nem döbbennek, hogy minden úgy volt a legjobb, ahogy elkezdődött, csak akkor már késő.
Egészen különlegesen kezeli az időt a film, itt nincs szükség "1 évvel később" feliratokra, egyik jelenetből a másikba ugrálunk az idővel is. Míg Anna és Larry az egyik jelenetben először találkoznak, a következőben már házasok minden átmenet nélkül.
Az egyik legjobban sikerült jelenet a sztriptízbár privát szobájában Larry és Alice között zajlik (a zárójelenetet látva áll össze igazán annak a jelenetnek a jelentősége), SPOILER nélkül: Alice nemcsak a ruháitól megszabadulva vetkőzig anyaszült meztelenre a férfi előtt, hanem tényleg megmutatja neki a valós énjét. Az Alice és Dan első találkozását bemutató legeslegelső jelenet, pedig szerintem gyönyörűen van megkomponálva.
Kevés olyan film van, amelyben ennyire egyenlően oszlik el a reflektorfény a főszereplők között. Mert bár a karakterek között folyamatosan változnak az erőviszonyok (pont mint egy hullámvasúton, hol egyikük, hol másikuk kerekedik felül), a színészek mégis teljesen egyenlőek tudtak maradni. Bár szerintem Natalie Portman örvendezteti meg a nézőt a legtöbb, már-már epikusnak számító, emlékezetes jelenettel.
Aki egy átlagos romantikus filmre számít, az csalódni fog, mert ez a film minden, csak nem átlagos, rá kell hangolódni, s talán többször is meg kell nézni ahhoz, hogy biztosan megértsük a mondanivalóját.
79 Közelebb (2004)
A jó házasság alapja az őszinteség. De mi van, ha képtelenek vagyunk őszinték lenni, ha az apró titkokat, a féltett gondolatokat csak idegenekkel oszthatjuk meg? A szerelem, a... több»
