2015.01.21 23:41 zayin
0

Öntörvényű alkotás az életről magáról

Alejandro González Inárritu kilépett az atomsúlyos témákat boncolgató, depresszív drámák világából, és bár mostani filmje is nagyon sok mindenről szól, a hangnem jóval könnyebb és humorosabb. Viszont ebben a humorban is erősen benne van a fekete színezet, a életbeli megpróbáltatások és tapasztalat általi keserűség és cinizmus. A Birdman egy abszolút öntörvényű, az átlagos filmműfajok közé sem formailag és tartamilag nem besorolható alkotás, ami szól színház és film kapcsolatáról, a szupersztárkultuszról, a művészet és alkotni vágyásról, képregényfilmekről, elrontott családi kapcsolatokról és még ki tudja mi mindenről. És mindezt úgy, hogy minden szimbolikus mozzanata, minden tematikája tökéletes egységben van a történettel.

Emmanuel Lubezki minden szereplővel abszolút intimitást létesítő és a folytonosság illúzióját megteremtő kameramunkája által mis is könnyen azt érezhetjük, hogy az élet nagy színjátékát láthatjuk, ahol minden szereplőnek megvan a maga tökéletesen kihasznált pozíciója. A dialógusok precízen megírt, fanyar pengeváltások, amikben mégis ólomsúlyú megállapítások hangzanak el, az alakítások élükön saját színészi pályáját metaszinten tökéletesen belevivő Keaton-al mind tökéletesek, ahogy Inárritu rendezése is, meg az összes pazarul felépített jelenete is. Nem egy abszolút habkönnyű popcornmozi, de aki fogékonyabb a művészet és élet kapcsolatát magas intelligenciával boncolgató alkotásokra, továbbá szeretne valami igazán eredeti és újszerű mozgóképet látni, az mindenképp tekintse meg.

dráma | szatíra | vígjáték

Riggan Thomson (Michael Keaton) hajdanában nagy hírnévnek örvendett a The Birdman filmekben nyújtott alakításának köszönhetően. A stúdió a franchise negyedik részét tervezi,... több»

0