Már említettem anno, hogy a kifejezetten nézhető animal/horror nagyon-nagyon ritka!
Úgy látszik, az a bizonyos közmondásos albínó madár most szépen berepül a műfaj rajongóinak ablakán, a Backcountry című medvés túlélő-horror ugyanis kifejezetten erős alkotás lett.....
Adam MacDonald a forgatókönyvíró/rendező valahogy mégis izgalmassá, és egyedivé tette a filmet!
A történet persze abszolút nem nagy szám, mondhatni, hogy a produkció igazán fapados forgatókönyvből dolgozik. Egy fiatal pár (Jenn - Missy Peregrym, Alex - Jeff Roop) egy klasszikus erdei túrára indul, ahol először egy gyanús idegennel, Brad-al ( Eric Balfour ) majd egy hatalmas fekete medvével futnak össze. Mivel a páros férfitagja kicsit túlbecsüli a saját, nem túl erős képességeit, hamarosan komoly bajba keverednek...
Először is leszögezném: ez a film a realizmusból meríti az erejét.
Aki at Grizzly-féle lövöldözős, brutál véres, túlzásokkal teli B-mozira számít, az hatalmasat fog csalódni.
A Backcountry ugyanis lassan építkezik, és mentes bármiféle valóságtól elrugaszkodott agymenéstől.....
Karakterei teljesen hétköznapiak, története végig logikus, és nyílegyenes mederben zajlik.
Nyugtalanító, és félelmetes mivolta pont ebből a realizmusból fakad, hiszen kimért hangvételével és azonosulásra késztető szereplőivel olyan brutális kíméletlenséggel ássa alá a néző komfortérzetét, amennyire egyetlen vérengzős-belezős mozi sem lenne képes ilyen szinten....
A feszültség eleinte csak észrevétlenül szivárog, aztán a gyanús idegen, Brad feltűnésével egyre jobban hatalmába keríti a befogadót.
Ahogy a baljós jelek rendre sokasodnak a főszereplők körül, úgy lesz egyre fojtogatóbb, és lélekrombolóbb a film hangulata.
A fekete medve tényleges támadása pedig olyan csúcspontját jelenti az izgalmaknak, amely mindenképpen az elmúlt évek legemlékezetesebb horror-jelenetei között van - pedig tényleg semmi túlzás nincs benne, gyakorlatilag csak naturalista megközelítésben mutatja be egy vadállat reakcióját a potenciális zsákmányállat kapcsán....
Freres Lumieres, a zeneszerző, és a kameramann, Christian Bielz nagyon jól hozzátettek a film félelmetes hangulatához, ráadásul a vágó, Dev Singh is pompás snitteket tett bele az alkotásba!
A természettel megküzdeni kényszerülő ember alakja, és a hangsúlyosan realista megközelítési mód bennem Adam Green Frozen című 2010-es alkotását idézte fel, azzal a különbséggel, hogy a mostani kritikám tárgya mindezen szempontok mellett egy príma, és elemi párkapcsolati drámaként is működőképes.
A párját lenyűgözni kívánó, és ebbéli igyekezetében hatalmas, és súlyos hibákat vétő férfi, és az óvatosabb, logikusabb gondolkodású nő alakja tanulságos lehet mindkét nem képviselője számára, főként, ha mindezeket figyelembe véve a későbbi, a vész óráiban tanúsított - némileg talán meglepő, de véleményem szerint még mindig teljesen szilárdan a valóság talaján maradó - magatartásukat.
Szintén a párkapcsolati dráma oldalát erősíti a filmnek az a "ki a faxa gyerek?" próbálkozás is, melyet Alex és Brad produkál, így azt kell mondanom, hogy teljesen tipikus férfi magatartást mutatnak be, amikor lappangó harcot vívnak a "domináns hím" címért a jelenlévő hölgy előtt....
Az említett Grizzly-re rímelő módon ebben a filmben is élő állattal dolgoztak a készítők, ami nagyban segíti a nézőt abban, hogy szinte teljesen beleélje magát a produkcióba.
Természetesen egymagában a valódi fekete medve látványa sem nyújtana maradandó élményt, ha az operatőri munka, a fényképezés és a vágás nem lenne olyan színvonalas, amilyen, mint már említettem ezek "elkövetőit!" Különösen érdemes figyelni a mélység-élességgel való játékra, amivel az operatőr nagyszerűen fejezi ki a vészhelyzetben teljesen beszűkülő, majd gyorsan, kapkodóan fókuszt váló tudatállapotot. Látvány szempontjából csak és kizárólag dicsérni tudom a művet, mint ahogy a minimális zenehasználatot, valamint a színészi munkát is minőséginek éreztem.....
Az egész mozinak csak egyetlen komoly hibája van, ami viszont sokaknak kifejezetten zavaró lesz. Ez a probléma pont a sokat emlegetett valósághű megközelítésből fakad.
A Backcountry története olyannyira mentes a túlzásoktól, olyan szinten letisztult, hogy azt sokak földhöz ragadnak, soványnak, sőt, egyenesen nagyon "snassznak" fogják értékelni.
"Mi ebben a pláne?"
"Ennyi az egész?!" - kérdezi majd elég sok nézője a filmnek, annak megtekintése után.
Ezt a negatívumot erősíti fel a dramaturgia egyenetlensége is: kicsit "középnehéz" a produkció, ugyanis az ominózus naturalista medvetámadás jelenti a csúcspontot, utána már lefelé halad a film, és a finálé sem jelent olyan igazi és lélekemelő katarzist....
De mindezek ellenére nekem nagyon tetszett!
Kedvenc fotelemben bekuckóztam, és ténylegesen egy jót szórakoztam a filmen!
