Elöljáróban azért megsúgom, az első rész nálam a TOP 50-ben van, a nézett filmek kategóriájában, a misztikus-slasher horror zsánerében... A 2012-es Sinisterben Ethan Hawke vitte a hátán a filmet, és Scott Derrickson zseniálisan megcsinálta a mozit, hatalmas respect neki. De essünk neki a második résznek...
Ciaran Foy, aki az Eli és A Bly-udvarház szelleme rendezője is egyben, nem a termékenységéről híres, de ha elvállal egy munkát, megpróbálja tisztességesen összerakni. Mint esetünkben is.
Itt nem egy művészies és kirakatcsalád Bughuul áldozatai, hanem egy mentálisan és fizikailag is sérült családé. Courtney (Shannyn Sossamon) és gyermekei (ikerfiai) folyamatosan menekülnek vadállat apjuk elől. De megtalálták álmaik házát, egy ódon, öreg, kopottas otthont, de Courtney azonnal beleszeret. De a ház szörnyű titkokat rejteget, és erre hamarosan fény fog derülni. A két fiú, Dylan és Zach (Robert Daniel Sloan és Dartanian Sloan) teljesen különböző karakterek, és ez a későbbiekben rémisztő és félelmetes dolgokhoz vezet a csonka családban. De a gyerekek kifejezetten jól játszanak, a mimikák, a mozdulatok, a kamera előtti játékuk mind-mind nagyon ütősek és hitelesek voltak. Ráadásul pont beleillik a történetbe a kissé félszeg, tétova ex-seriff, James Ransone, aki előlép védelmezővé, és aki teszi is a dolgát rendesen. A horrorelemek jól passzolnak a történetbe, amelybe azért belecsúsznak kisebb-nagyobb hibák, de úgy egészében tisztességesen meg vannak csinálva. Ehhez persze nagyban hozzájárul Amy Vincent fényképezése és tomandandy frenetikus zenéje. Így kerek a film. Egy igazán méltó folytatása az első résznek, bár nem tudja megközelíteni azt a színvonalat, nem okozott számomra így sem csalódást. Szép képi világgal operál, jól sikerültek a digitális trükkök, tisztességes színészi munka, egy jól sikerült második epizód, ami ha nem is lezárja, de más szemszögből közelíti meg a félelmetes Bughuul legendáját. A falak között élő és egy másik idősíkon létező démon belépői itt is parásra és félelmetesre sikerültek.
Ahol gyerekszínészek játszanak, ott mindig kérdéses, hogy milyen szinten tudják hozni a karaktert, de itt ezzel nincs baj, hiszen kifejezetten jól tették a dolgukat. Aki kissé kimagaslik közülük, az Milo (Lucas Jade Zumann), aki a gonosz karaktert tökéletesen személyesíti meg. Dráma, túlvilági fenyegetettség, a testvéri szeretet ereje, mind erőteljesen kirajzolódnak, és a félelemfaktor is nagyon jól ül a filmben. Bughuul (Nicholas King) belépői is frenetikusak, akárcsak az első epizódban, és ismét a frászt hozzák ránk. A found footage jelenetek is jól komponáltak, tökéletesen illenek a fősodorba.
Mint említettem, vannak hibák, de melyik filmben nincsenek, tegyük már a szívünkre a kezünket? Vannak sokkal rosszabb folytatások, úgyhogy ennek fényében kijelenthetem, ezt a második részt érdemes megnézni, aki a horror vagy a misztikus filmek rajongója. Az adrenalinszintet rendesen meg tudja emelni. A fény-árnyék játékok is nagyon ütősek...
Tökéletes svenkelések és expresszív montázsok váltják egymást, amik már az első részben is emelték a nem gyenge színvonalat. A close up felvételek pedig a frászt hozzák ránk...
És mégis... Miért is ekézünk magyarok mindent (is)? Talán a génjeinkben van! Talán csak ilyenek vagyunk alapból... Nem tudom. Nem is akarom tudni.
Most a filmmel foglalkozom, ami szerintem nem fércmunka, és megérdemli a négy csillagot. Nem azért, mert horror, hanem azért, mert a szubzsánerének megfelelően működik. És itt ez a lényeg, semmi más.
Kedvenc fotelemből nézem, erdeigyümölcs-teát kortyolgatva. Persze jár a pogácsa hozzá, ez nem is vitás.
A filmről alkotott véleményem szubjektív, ezt vegyétek figyelembe.
Szép napot!
Courtney (Shannyn Sossamon) és ikergyermekei beköltöznek egy romos házba, mely szörnyű, nem evilági erőknek ad otthont. Miután az egyik fia, Dylan rátalál a házban egy régi... több»
Szereplők: Ethan Hawke, Shannyn Sossamon, James Ransone, Tate Ellington, Juliet Rylance
