Kettős érzelmek vannak bennem, ha erre a thai alkotásra gondolok, mert a film közepéig olyan hullámvasút jellegű volt az egész, mivel nem volt olyan áttörő a története, és a cselekménye is néhol laposnak bizonyult, de az utolsó fél óra után tátva maradt a szám. Elképesztő nyomást éreztem és ezt nagyon jól tükrözi, hogy a nagy durranás, amit a végére hagytak, az élményszámba ment. De ne fussunk ennyire a záróakkordhoz, hanem nézzük, hogy folyt az a bizonyos felépítése a történetnek. Elég gyorsan lezajlott a karakterek bemutatása és feltárták nekünk már elég hamar a story lényegét, ami egészen ötletes volt, miszerint mindennek a lényege a fényképezőgép (egy egyszerű tárgy). Kicsit erősen hajazott a Kör című horrorfilmre, bár egész más mindkettő története, csak pár apró dologban lehetett érezni egy könnyed déjá vu érzést. Ez mit sem von le a film érdemi részeiből. Ugyanis, megkaptuk a jól ismert ázsiai rendezést, végig érző nyomást, miszerint, jól tudtak hatni a néző agyára és gondolkodására. A két főszereplő, Ananda Everingham és Natthaweeranuch Thongmee karaktere a story haladtával törtek egyre jobban össze és reményt keresve próbálták a megoldást kutatni, amit egészen jól át is tudtak adni. Természetesen volt már szerencsém, hasonló filmet megnézni, de annak viszont örülök, hogy tudtak pár új dolgot mutatni, főleg a vége fele, ami számomra élményszámba ment. Egy egész jó kis ázsiai alkotás lett, amit érdemes megnézni.
Kettős érzelmek vannak bennem, ha erre a thai alkotásra gondolok, mert a film közepéig olyan hullámvasút jellegű volt az egész, mivel nem volt olyan áttörő a története, és a cselekménye is néhol laposnak bizonyult, de az utolsó fél óra után tátva maradt a szám. Elképesztő nyomást éreztem és ezt nagyon jól tükrözi, hogy a nagy durranás, amit a végére hagytak, az élményszámba ment. De ne fussunk ennyire a záróakkordhoz, hanem nézzük, hogy folyt az a bizonyos felépítése a történetnek. Elég gyorsan lezajlott a karakterek bemutatása és feltárták nekünk már elég hamar a story lényegét, ami egészen ötletes volt, miszerint mindennek a lényege a fényképezőgép (egy egyszerű tárgy). Kicsit erősen hajazott a Kör című horrorfilmre, bár egész más mindkettő története, csak pár apró dologban lehetett érezni egy könnyed déjá vu érzést. Ez mit sem von le a film érdemi részeiből. Ugyanis, megkaptuk a jól ismert ázsiai rendezést, végig érző nyomást, miszerint, jól tudtak hatni a néző agyára és gondolkodására. A két főszereplő, Ananda Everingham és Natthaweeranuch Thongmee karaktere a story haladtával törtek egyre jobban össze és reményt keresve próbálták a megoldást kutatni, amit egészen jól át is tudtak adni. Természetesen volt már szerencsém, hasonló filmet megnézni, de annak viszont örülök, hogy tudtak pár új dolgot mutatni, főleg a vége fele, ami számomra élményszámba ment. Egy egész jó kis ázsiai alkotás lett, amit érdemes megnézni.