Vagy tudnak valamit a filmesek, amit a nagyközönség nem, vagy pedig erősen próbálják befolyásolni az indiai politikai élet szürke mecénásait, hogy milyen irányba is menjenek döntéseik során. 2015-ben ugyanis ez a második film, ami pont arról szól, hogy India követi Amerika példáját, és titkos csapatot hoz létre, amelynek egyetlen feladata, hogy levadássza külföldön azokat a terroristákat, akik ártottak, vagy ártani akarnak Indiának. Ha lebuknak, India letagadja őket. Akshay Kumar filmje, a Baby év elején ugyanerről szólt, és most a Phantom.
Kis különbséggel. A Babyben egy csapat sorsát követhettük nyomon, itt viszont egyetlen ember, egy kísértet tevékenységét, akinek csak egy feladata van, felkutatni azokat, akik felelősek a 2008-as mumbai terrortámadásért, és békében, nyugalomban élnek valahol a világban. A Fantom a közelükbe fér, és balesetnek álcázva a boldogabb vadászmezőkre küldi őket.
Saif Ali Khan alakított már hasonló szerepet (Agent Vinod), ezúttal annyi a különbség, hogy egy csúnyán leszerelt ex-katonatisztet alakít, akit fűt a bosszúvágy, és az akarat, hogy visszaszerezze a becsületét. Ez elég motiváció ahhoz, hogy belemenjen az egyoldalú alkuba, védelmet nem kap, csak háttérsegítséget, és egyedül kell dolgoznia, bárhova menjen is. Van annyira talpraesett, hogyha kell, improvizál, vagy lecsukatja magát egy amerikai börtönben, esetleg megszervez egy valódi esküvőt, a cél minden esetben ugyanaz: balesetnek álcázni a gyilkosságokat, hogy ne vádolják meg Indiát, de a Lashkar-e-Taiba (a támadásokért felelős terrorszervezet) azért tisztában legyen vele, hogy tagjai nem balszerencsés véletlenek során hullanak el egymás után. Azért Katrina Kaif szerepével kicsit zavarba hoztak, nem igazán tudtam őt elhelyezni a sakktáblán. Volt RAW-ügynök (India titkosszolgálata), aki jelenleg egy humanitárius szervezetnek dolgozik, valójában a Blackwater (magán zsoldos hadsereg) alkalmazásában áll (?). Egy-két jelenetet nem tudtam hova helyezni a történetben, ennek ellenére teljesen jó minősítést vagyok kénytelen adni a filmnek, mert végig érdekfeszítő volt, nem vitték túlzásba a katonai akciókat, hihető volt a cselekmény szála is, a szereplők mind a helyükön voltak, és mindig történt valami, ami miatt komolyan kísértésbe estem, hogy lerágjam a körmöm. Az utolsó akció volt a legérdekfeszítőbb (egyszerre kellett két nagyágyút elintéznie), és a menekülése a végén picinykét a Titanicra emlékeztetett. Oda se neki! Belefért! Ajánlom a filmet, a hasonlóan fajsúlyos filmek (D-Day, Baby, Madras Cafe) sorába tökéletesen beleillik.
