Nem dokumentum, és nem tisztelgés, csak őszinte

2022.10.03 13:47 Greta Olvasottság: 636x

2

Megleptek a nézői reakciók. Nem gondoltam, hogy ilyen sokan ragaszkodnak a nimbuszhoz. Láttam Monroe néhány filmjét, nem volt tehetségtelen. Olvastam egy-két dolgot az életéről, és sajnáltam. Ismerve a világ működését, pont úgy gondoltam az életére, ahogyan a filmben látjuk. Talán egyoldalú a megközelítés, de lényegretörő. Ha Monroe nevét hallom, sajnos elsőnek az az iszonyat kínos felvétel ugrik be, amikor boldog szülinapot kíván az elnök úrnak a színpadon. Mindig szégyenérzet fogott el, ha láttam.

A film karikatúra Monroe-ról, de ő is az volt. Saját maga, a siker, a nőiesség, a szexualitás karikatúrája. Csupa hazugság, háttérben egy magányos ember tragédiájával. A lényeg itt mégsem a színésznő szomorú, de nem példa nélküli élete. A rendező úgy érzem arra fókuszált, hogy azt csupaszítsa le, amit az emberek beleláttak. Jók a színészek, a játékukat alárendelik a koncepciónak. A film hol drámai, hol gunyoros, hol közönséges, hol szirupos, ami megfelel a témának. A fényképezés azt az érzetet kelti, mintha az eredeti felvételek mögé nézhetnénk, a "sztori mögé". Máskor a korabeli filmek beállításait idézi, nem éppen tiszteletadásból, inkább ironizálva. Tanmese a kihasznált kislányról, snittekben.

Sok benne a meztelenség, a szex? Erről szólt Marilyn karrierje: szexszimbólum volt. Egy idol, akivel csúcsra járatták a nőiességet, hogy hamis bálvány lehessen, míg a fel nem nőtt, magányos kislány sírt és toporzékolt, vagy becsukta a szemét. Felszínesek a karakterek? A rendező annyit mutat belőlük, amennyi a mondandójának épp megfelel.

Eredetileg - minden erénye ellenére - közepesre értékeltem, mert nekem kicsit unalmas a téma, és nem elég átütő a megvalósítás sem, de látva, hogy milyen megosztó ez az ironikus megközelítés, adtam még egy csillagot. Aki eddig ezt nem látta a Monroe-jelenségben, annak nem árt megnézni, és szembesülni vele.