Mielőtt belefognék, mindenképpen szükséges leszögeznem, hogy én Csillagok Háborúja rajongó vagyok, és ezt büszkén vállalom. Természetesen, a rajongásom tárgya nem más mint az eredeti trilógia mindhárom része. Eme filmek hagyatéka messzi gyerekkorom elveszett világa. Ebben a világban vesztem el én, anno gyermeki fantáziával és játszottam Jedi-t vagy birodalmi rohamosztagost többedmagammal az óvodaudvaron. Nehéz szavakat találni arra, hogy mit jelent nekem a Csillagok Háborúja, de egészen biztos, hogy rendkívül közel áll a szívemhez és ezért rendkívül érzékenyen érint, ha valaki hozzá nyúl és megbolygatja.
Tavaly, sajnos csalódottan kellett kijönnöm a moziteremből, miután végignéztem, hogy hogyan lehet egy alapvetően remek világgal rendelkező univerzumból, silány, kommersz, kétdimenziós profitgépezetet csinálni. Számomra, az Ébredő Erő semmit nem tudott hozzá adni a Csillagok Háborúja univerzumához, csak fogta azt amit az eredeti trilógia felépített, lebutította, a látványvilágot 21. századosította és magas áron eladta. J.J. Abrams sajnos nagyon is jól tudja, hogyan kell olyan fimet csinálni, amit el lehet adni egy átlag nézőnek. Azonban, hozzá kell tennem azt is, hogy sajnos lehetett tudni, hogy a történet szempontjából nagyon kevés a készítők mozgástere. Hatalmas elvárások voltak a hivatalos folytatással szemben, ezért a Disney-nek biztosra kellett mennie, hogy a film sikeres lesz, legalábbis pénztárca téren. Az volt. Ezért reméltem azt, hogy a Rogue One esetében a készítők nagyobb kreatív szabadságot kapnak majd és valami igazán újszerűt sikerül alkotniuk. Sikerült is. Részben.
A Rogue One kiinduló pontja egyszerű, de annál drámaibb. Adott egy galaktikus rezsim, ami a klónháborúkból győztesen kiemelkedve rendet kíván teremteni egy kaotikus galaxisban, ám ennek megvalósítására a teljes elnyomást, diktatúrát látja a megoldásnak. Hatalmuk jelképeként belefognak az eddigi leghatalmasabb fegyver megépítésébe amit eme messzi-messzi galaxis valaha látott és lassan elkészülnek. Velük szemben ellenállok maroknyi csapata vív élet-halál harcot a szabadságért. A szuperfegyver létezéséről tudomást szerez a Lázadók Szövetsége és itt az idő, hogy cselekedjenek vagy a Birodalom totális győzelmet arat. Megtudják, hogy egy áruló birodalmi pilóta információkat akar eljuttatni a lázadókhoz, de nyoma veszett a Jedha nevű bolygón. A lázadók egy helyi szélsőséges csoportot gyanúsítanak, aminek a vezetője Saw Gerrera (Forest Whitaker). Eközben a Wobani nevű bolygón, egy birodalmi fogolyszállító konvojból a lázadók kiszabadítják a híres birodalmi fegyvertervező Galen Erso (Mads Mikkelsen) lányát, Jyn Erso-t (Felicity Jones), aki gyermekkorában bizalmas kapcsolatot ápolt Saw Gerrera-val, hogy segítsen a lázadóknak a tárgyalásokban és a birodalmi pilóta megtalálásában, aki segíthet megszerezni a szuperfegyver, a Halálcsillag tervrajzait.
Alapvetően, a kiinduló pont egész izgalmas és eredeti, kapunk egy csomag új szereplőt, mindegyik rendelkezik saját stílussal, karakterrel, de sajnos nagyon hamar rá kell ébrednünk, hogy nem fogunk elmélyülni a személyiségeikben, mert nincs miben elmerülni. Az összes szereplő rendkívül kidolgozatlan, sekély. Sajnos a film tempója sem kedvez a karakterek jellemfejlődésének, bár igaz, hogy elég lassan, körülbelül 30 perc után indul be a történet, de utána egyik akció jelenet követi a másikat, egy-két lélegzetvételnyi szünettel tarkítva, de ezek a szünetek nem alkalmasak arra, hogy komoly mély karaktereket, karakterdrámát kapjunk. Nem is ez volt a cél. Sajnos számomra a film elejétől érzékelhető volt, hogy ezek a karakterek egyszer használatosak, ezért sem érdemes nagyon megismerkednünk velük. Ez valamilyen szempontból jót is tett a filmnek, mivel úgy érezhetjük, hogy egyik szereplő sem nélkülözhetetlen, ezáltal a halál fenyegetése igen valóságos. Ennek ellenére, én jobban szerettem volna egy olyan filmet, ahol a karaktereknek van mélysége és ezáltal válik valóságossá a film drámai oldala.
Azt gondolom, hogy a készítők ezzel a filmmel egy realisztikusabb, kevésbé meseszerű történetet szerettek volna elmesélni, ami egy maroknyi lázadó kilátástalan harcáról szól elsöprő túlerővel szemben.
Ez remek is lehetett volna, ha a megfelelő elemeket használják a filmben. Egy remek háborús dráma lehetett volna a Rogue One, ha a karakterek szenvedése, harca az igazságért életszerűbb lett volna, hihetőbb. Azt gondolom, az hogy mennyire tud érzelmeket kiváltani belőlem egy karakter, főleg azon múlik, hogy mennyire valóságos a karakter mélysége, kidolgozottsága. Mennyire emberi. Sajnos, ezt egy szereplővel szemben sem tudtam érezni ebben a filmben, ezért a lázadók harca sem gyakorolt rám olyan hatást, amit egy jó háborús dráma képes. Azonban meg kell említenem, hogy ennek ellenére van egy olyan szál a történetben, ami a film színvonalához képest meglepően életszerűre sikerült és ez nem más mint a főszereplő viszonya a családjával, illetve annak alakulása. Kár hogy ez az egyébként egész jól megírt szál, elveszik a "hollywood-i" akció jelenetek kavalkádjában.
A színészek alakítása megfelelő, bár túl sok lehetőségük nem volt kijátszani magukból a maximumot, egyszerűen a karakterek és a történet nem alkalmas rá. Akadémiai elismerésre, valószínűleg nem kell számítaniuk februárban az itteni alakításukért, de filmbeli dolgukat megfelelő módon hozták. Talán Mads Mikkelsen-t emelném ki, bár nagyon korlátolt vászonidőt kapott, amit tudott maximálisan kihozott a karakteréből.
Áh, igen! Az akciójelenetek. Sajnos a film minden, csak nem háborús dráma. Inkább akciófilm. Sikerült megörökölni az Ébredő Erő akció orientált ritmusát. Elnagyolt, hosszú, számomra fárasztó, csatajelenetek közzé szorult néha egy kis történet, bár sokszor olyan érzésem volt, hogy nincs is szükség ezekre a felesleges, semmit mondó dialógusokra, csak megakasztják az akció lendületét. A pörgős csatajelenetek, egyébként, látványosak, remekül szerkesztettek, úgyhogy ha valaki ezt szereti a legjobban a Csillagok Háborújában, akkor nem fog csalódni.
A történet sajnos a film későbbi részeiben sem indul el pozitívabb irányba, bár egyértelműen egy csúcspont felé épül szépen, lassan és láthatjuk, hogy valami nagyobb dolog van kibontakozóban. A film végére, természetesen megkapjuk a kötelező, katartikus, epikus csatát, ahol a galaxis sorsa fog eldőlni, bár a IV. epizódot ismerve mindvégig tudhatjuk, hogy mi lesz a végpont, csak azt nem tudjuk hogyan jutunk el oda, és miféle áldozatok árán. Nem egy lázadó halt meg azokért a tervrajzokért.
Rendezést tekintve, szép, igényes alkotást kaptunk. A fényképezés átlagon felüli, a bolygók látványa minden esetben egyedinek hat, a díszletek fantasztikusan kidolgozottak. Látszik, hogy rengeteg energiát fordítottak arra, hogy vissza adják az eredeti trilógia hangulatát, stílusát, értem ezalatt, hogy nem holografikus kijelzőket kapunk, hanem klasszikus katódsugárcsöves, CRT kijelzőkre hasonlító képernyőket, igaz retro-gombokat, a IV. Epizódból ismert rajzokat, ábrákat és én ezeket mind-mind értékelem. Egy dolog azonban rendkívüli módon zavart a megvalósításban. Remek ez a sok erőfeszítés amit arra fordítottak, hogy autentikus legyen az Epizód IV látványvilágához, de nekem ebbe nem illik bele a rengeteg CG (számítógépes effekt) és a modern, trendi 2016-os kamerakezelés és vágás. Sokkal jobban hozzá illőnek találtam volna, ha vágás és kamerakezelés terén egy kicsit visszanyúlnak a 70-es évekre jellemző statikus(abb) képekhez és "practical effect-hez" (számítógépet nem használó, megépített effektek). Persze, kihasználva modern korunk adottságait, és a lehető legjobb technikát felhasználva. Nekem mindig sokkal közelebb áll a Csillagok Háborúja világához megépített Halálcsillag, aminek a makettjét ténylegesen szétrobbantották, mint egy ultra-realisztikus CG robbanás. Persze, hozzá lehetne segíteni számítógéppel, de ha már az Epizód IV stílusát szeretnék megjeleníteni, jobban illene hozzá kevesebb CG, de ez csak az én szubjektív véleményem, megértem, hogy 2016-ban szükség van ekkora mennyiségű effektre, így lehet eladni. Azonban, meg kell említenem, hogy van egy zseniális alkalmazása a számítógépes effekteknek, amit ennyire jól kivitelezve még soha sem láthattunk. Ez pedig az olyan karakterek számítógépes megalkotása, akiket alakító színészek már sajnos nincsenek köztünk, vagy megváltozott a kinézetük az Epizód IV óta, de fontosak a történet szempontjából és ezért kihagyhatatlanok voltak a filmből. Ez olyan jól sikerült, hogy magamban a film közben feltettem a kérdést, hogy vajon, tényleg az eredeti színész játszik a filmben? De persze, rögtön rájöttem, hogy lehetetlen, mert sajnos már nincs köztünk. Remek használata a CG-nek, hogy ne keljen helyettesíteni egy másik színésszel teljes mértékben.
Hangeffektek terén nem éreztem, hogy kiemelkedőt nyújtana, de nem volt semmi komolyabb gondom vele, akciójelenetekhez abszolút illik, de sajnos a filmzene, valamiért nagyon gyengére sikerült. John Williams valahogy nem találta meg azt a hangot ami a filmhez illik, egy két elszigetelt pillanatot leszámítva. Értem én, hogy így lassan 40 évvel az első film után, már nem lehet mindig felhasználni a Binary Sunset-et (Luke témája), mert már mindenki unja, de bizonyos jelenetekhez nagyon-nagyon illett volna egy-két klasszikus birodalmi zene, vagy Vader téma. Ez a Birodalom, az a Birodalom. Ezt vizuálisan nagyon jól próbálták visszaadni, nem értem hangzásban miért nem törekedtek ugyanerre. Számomra sokat dobott volna a Star Wars hangulaton és tökéletesen illett volna a filmbe.
A film igényességét az is jellemzi, hogy az íróknak sikerült majdnem tökéletesen hozzáilleszteni a film végét az Epizód IV-hez, és persze a film megnézése ellőtt is tudni lehetett, hogy sikerrel járnak, azért jó volt látni, hogy mi is történhetett közvetlen az Epizód IV első filmkockái előtt és a film rendelkezik egy ötletes és egyben okos megoldással, amivel választ kaphatunk egy 40 éve megválaszolatlan kérdésre.
Illetve, érdemes még megemlíteni egy kicsit hatásvadász, túltolt jelenetet is, ahol egy nagyon jól ismert szereplő sötét oldalára pillanthatunk rá, nagyon jól használt rendezői és operatőri alkotás segítségével.
De mégis miért adok ennek a filmnek közepest? Utálom? Nem. Szeretem? Talán.
Nagyon nehéz dolgom van, ezen új generációs Star Wars filmek megítélésével, mert sokkal többet vártam tőlük és cserben hagytak. Ezért szeretném utálni őket, de nem tudom. Mégis ott pislákol bennük az a Star Wars varázs, valahol nagyon mélyen, amiért megszerettem az eredeti trilógiát oly sok évvel ezelőtt. De sajnos rengeteg kellemetlen dolgon kell magam átásnom, hogy elérjem azt amit szeretek ebben a filmben, és ebben a kritikában muszáj objektívan megítélnem ezt az alkotást, nem hagyhatom, hogy a bennem megbújó kis óvodás felül kerekedjen. Viszont, ha objektívan szeretném megítélni, akkor nem hunyhatok szemet a sok hibája fölött. Ennek ellenére rossz filmnek semmiféleképpen sem tartom csak egy közepesnek. Erős közepesnek. Látom azt, hogy az Ébredő Erőhöz képest fejlődött a Disney, egy sokkal szabadabb, kellemesebb, élvezhetőbb filmet kaptunk és ez mindenképpen pozitív, remélem sikerül megtartani ezt a fejlődést, és ha igen, akkor pár éven belül igazán jó Star Wars filmekre ülhetünk be, hatalmas mosollyal az arcunkon és kiengedhetjük azt az elzárt fiatal, gyermeki énünket, aki úgy rajongott ezért a réges-régi, messzi-messzi galaxisért. Úgy zárnám ezt a kritikát, ahogy filmben egy ismerős karakter is összefoglalja, mit adott nekem ez a Star Wars film? Egy új reményt.
ÉRTÉKELÉS
Pozitívumok:
- Igényes, kidolgozott megvalósítás, remek díszletek, szép rendezés és fényképezés.
- Egyértelműen kellemes meglepetés az előző Star Wars film után ( Ep. VII -Az Ébredő Erő)
- Jól behelyezett történet a meglévő epizódok közé
- Látványos akciójelenetek
Negatívumok:
- Gyenge történet, értelmetlen dialógusok tömkelege
- Sekélyes, kidolgozatlan karakterek
- Könnyen felejthető, jellegtelen filmzene (John Williams-től többet várnánk)
AJÁNLOM-E?: - Abszolút, érdemes megnézni, de arra figyeljünk, hogy ne legyenek nagy elvárásaink és akkor egy egész élvezhető filmet kapunk, bár ez még mindig messze van egy igazán jó Star Wars filmtől, de alakul, alakulgat na. Ha tetszett "Az Ébredő Erő", akkor ez is tetszeni fog, csak ajánlani tudom, hanem tetszett akkor viszont kellemes csalódás érhet ezzel a filmmel kapcsolatban. Jó szórakozást!
A raboskodó Jyn Erso-t kiszabadítják a lázadók. Amikor a Jyn megtudja, hogy apját fogva tartja a Birodalom, és arra kényszerítik, hogy építsen meg számukra egy mérhetetlen... több»
Szereplők: Forest Whitaker, Mads Mikkelsen, Felicity Jones, Donnie Yen, James Earl Jones
