Már egyszer megpróbáltam végignézni a filmet, de egyszerűen félredobtam, mert nem bírt lekötni. Mostanában viszont Akshay Kumar dübörög nálam ezerrel, úgyhogy elővettem azokat a filmjeit is, amelyeket nem néztem végig, és odakötöztem magam a székhez. Bevallom őszintén a Singh is Kinngtől továbbra is sikítófrászt kapok, és képtelen vagyok felfogni, hogy miért halmozták el díjakkal és jelölésekkel. Szerintem egyedül az Arany Málnát érdemelné meg. Ugyanakkor a Bhool Bhulaiyaa esetében felül kellett bírálnom korábbi álláspontomat. Oké, Akshay Kumar már megint jó sokára jelenik meg (a Namastey Londonban is eltelik 40 perc, meg itt is kb. annyi, mire egyáltalán megjelenik, és előtte még csak említést sem tesznek róla), na de utána teljesen uralja a vásznat/képernyőt. Annyira szuggesztív, hogy a többi színész csak kering körülötte, mint kisbolygók a nap körül.
Ezúttal egy elmeorvos/pszichiáter az alakítandó figura, no de nem lenne Akshay Kumar, ha nem tenne rá egy lapáttal. Tulajdonképpen simán elmehetne a saját páciensének is, annyira őrült figurát alakít, a sztori meg csak adja alá a lovat.
Vidya Balant nem annyira csípem, tudom, nagyon jó színésznő, itt ki is élheti magát, de akkor sem kedvelem. Szegény Ameesha Patel meg nem tudott ugyanúgy befutni a bemutatkozásával, mint Hrithik Roshan (együtt kezdték a Kaho Naa… Pyaar Hai-ban, Hrithik tarolt, Ameesha annyira nem), és nem igazán találják meg a jó szerepek. Itt sem tudott olyan nagyon kibontakozni (na, jó, legutóbb a Race 2-ben hatalmasat alakított a butácska asszisztensnő szerepében :D).
Szóval nem is olyan rossz ez a film, csak hagyni kell kibontakozni...
