Nem, nem mondanám, hogy tipikusan horror, inkább egy kőkemény lélektani dráma, ami keményen kimaxolja a „midcut” zsánerét.
Trey Edward Shults írói-rendezői munkájában persze egyértelműen megtalálhatók azok a vonások, amelyek alapot szolgáltathattak volna egy ízig-vérig hatásos horrorfilm kissé nehézkes megszületéséhez, ám az alkotó végül úgy döntött, kissé más irányba tereli művét.
Ennek persze a nézők egy része örülni fog, de nyilván akadnak majd csalódott befogadók is.
De garantálom, a hangulat mindenkit megfog majd!
De miről is beszélek, mi a történet?
Paul (Joel Edgerton), Sarah (Carmen Ejogo), fiuk, Travis (Kelvin Harrison Jr.) egy erdős övezetben, a vad és érintetlen természet szívébe zárkózva él csendben és nyugalomban.
Éjjelente csak akkor mennek ki a házból, hogyha erre feltétlenül szükség van, és nappal is kizárólag párosával járnak tüzelőt és vizet gyűjteni. Meghatározhatatlan fenyegetés sújtja ugyanis az emberiséget.
A betegség szinte kivédhetetlen és nagyon kritikus mértékben ragályos.
Gondolhatnánk, hogy ilyen körülmények között az empátia hihetetlen luxus, Paul és családja mégis megkönyörülnek az otthonukba tévedő Will (Christopher Abbott) családján.
Befogadják a férfit, feleségével, Kimmel (Riley Keough) és lányával, Andrew-val (Griffin Robert Faulkner) együtt.
Idővel azonban meg kell kérdőjelezniük ezen döntésük helyességét…
Miért?
Hát csak a túlélésük érdekében...
Meg a piros ajtóé, ahol nem szeretnék, ha bejönne valaki rajta!
Csakhogy az első perctől kezdve a levegőben van, hogy a piros ajtó nem attól véd majd, ami be akar jönni, hanem azt vagy azokat akadályozza majd meg, ami vagy aki valahogy ki akar jutni a házból.
Az első pillanattól az It Comes at Nightot maga alá gyűrő hihetetlen feszültség ugyanis képkockáról képkockára egyre nő, még annak ellenére is, hogy tulajdonképpen a rendezői részről egyik történetszál sincs igazán kibontva, abszolúte szabad kezet adnak a néző képzeletének, legyen szó éppen szexuális vagy az apa és fia közti feszültségről.
Ahogy a szereplők, úgy a filmet néző feszültsége is percről percre nő, és a kissé lassú folyású történet ellenére egyre visszafolytottabban vesszük a levegőt, ugyanis az It Comes at Night legnagyobb kérdése az, hogy miközben a piros ajtón túlról várjuk a rémségeket, nem-e az ajtón belül készül valami rettenet.
A két családfő, halálig a családját óvó férfi között ugyanis a kissé morbid és szürreális, közös vacsorák és iszogatások között végig megvan a feszültség, igaz, szerencsére a többiek sem csak díszletként vannak jelen, hanem nagyon komolyan hozzájárulnak a film végén elhatalmasodó paranoiához és a kőkemény végkifejlethez!
Akik egy zombiktól és hulláktól hemzsegő fertőzéses horrorfilmre vágynak, a nem kicsit becsapósan megvágott előzetes miatt biztosan kissé csalódni fognak, de akik tudják, hogy mire számíthatnak az A24-től, azok azért nyugodtan hátradőlhetnek, ugyanis az It Comes at Night is megtalálja a középutat a kissé klisés mozik és a közönségfilmnek közel sem nevezhető „fesztiválfilmek” és a második vonalhoz tartozó horrorok között.
Pár szó a stábról!
A film operatőre Drew Daniels, a zenei felelős Brian McOmber volt, a vágó pedig Trey Edward Shults.
A színészek jól hozták a szerepeket, de azért a legjobb Joel Edgerton és Carmen Ejogo voltak, parádésan és hitelesen adták el a karaktereket!
Végső konklúzió!
A totális elzártság érzete!
Az elzártság háromszintű.
A legnagyobb keretet maga a posztapokaliptikus kontextus adja meg.
Ez azért generál iszonyatosan erős félelemérzetet, mert hőseink igazán mérvadó konkrétumokat nem tudnak a világ helyzetéről.
Az események fősodrától távol, egy sötét erdőben elbújva próbálják átvészelni a krízist, így a kétely és a kiszámíthatatlanság érzése egyaránt sokkolja a nézőt. Lehet, hogy tényleg ők az utolsó túlélők, de az is elképzelhető, hogy olyan fenyegetést próbálnak így együttesen kivédeni, amelyre valahol másutt már réges-régen megtalálták a megoldást. Emellett a következő elzártsági körben az erdőt kell megemlítenünk.
Igaz, hogy ezen a helyszínen Paul képes távol tartani családját az esetlegesen fertőzött többi ember legnagyobb részétől, viszont ez egyben azt is jelenti, hogy lehetőségei rendkívül behatároltak akkor, amikor szövetségesekre vagy barátokra lenne szüksége.
De még mindig nem ez a legrémisztőbb.
Hanem maga az a fránya ház!
Paul egyből leszögezi és nyomatékosítja vendégei előtt, hogy otthonukat egyetlen ajtón, illetve helyiségen keresztül lehet megközelíteni és egyben elhagyni is!
Habár ez az intézkedés a bentlakók védelmét szolgálja, a rendezői munkának köszönhetően szemünkben a ház mégis egyfajta börtönhatást mutat!
És ez így van jól!
Egy jó film, érdekes hatásokkal, kiváló „schedule”-lal, és egy határozott „end board”-dal!
A TMDB-n 2170 vélemény után 58%-on áll, az IMDb-n 99 ezer vélemény után 6,2/10-es, nálam pedig 75%-on áll a film, és halvány öt csillag!
64 Éjjel érkezik (2017)
horror | misztikus | sci-fi | thriller
Egy házaspár és fiuk befogad egy rászoruló családot. Ezt követően a házat egy természetfeletti erő kezdi terrorizálni. A két család próbál minél jobb viszonyt fenntartani,... több»
Szereplők: Joel Edgerton, Riley Keough, Carmen Ejogo, Christopher Abbott, Kelvin Harrison
