The big bad wolf

2021.12.16 22:58 EnikoCzucz Olvasottság: <100x

3

Ha nem tévedek, ez volt az utolsó igazán jó sorozat, amelyhez szerencsém volt. Közel tökéletes benne minden - egyszerre mutatja meg a kényszert, a nyomort, az erőszakot, de nem önmagában, hanem a felemelkedés és függetlenség lehetőségeivel, amelyet magában rejt a The Deuce fertője. A mocsokból szárba szökő ambíció árnyoldalai is megmutatkoznak, mert innen ugyan senki nem menekül, minden, amit tesznek, akárhogyan is védekeznek ellene, megmarad a lelkükben egy lemoshatatlan, kitörölhetetlen pecsétként. Ha meg is kapják a szereplők, amire vágynak, New York elvesz tőlük valami mást - valami lényegibbet, fontosabbat, szeretettebbet. Mindenkit elkap a nagy, csúnya farkas, nem csak Piroskát.

Úgy tűnik, egy életforma tűnik el a szemünk előtt, de igazság szerint nem veszik el, csak átalakul: a stricik helyett az ügynökök szolgáltatják ki az utcalányokból lett első pornószínésznőket a megaláztatásoknak. A pornófilmes szereplés kitörölhetetlen része lesznek az élettörténetnek, ami bármikor visszatérhet kísérteni, még akkor is, ha valaki minden erejével a kitörésért küzd. Az erotikus filmművészet csak pornóként értékelődik, ráadásul a kereslet diktál, ami pedig felszámolja a kreatív lehetőségeket, és az alkotáshoz az ember lányának szintén el kell adnia és megaláznia magát. Már ha előbb nem számolja fel az önazonosságát valami más (nagyon érdekes, hogy míg a többi szereplő valódi neve már a sorozat elején kiderül, Lori csak a végén fedi fel a sajátját. Mintha eddig a nagy gonddal és önkéntesen konstruált identitása - már C. C.-nek is Loriként mutatkozott be az első találkozásukkor, tehát másokkal ellentétben ő magának adta a nevet - arra szolgált volna, hogy eltakarja és védelmet nyújtson Sarah-nak. Mivel ez az identitás, Lori Madisoné, a pornószínésznőjé nem tudta megvédeni, Sarah utoljára leveti és önmagaként néz szembe a következő döntésével).

Nagyon szerettem, hogy a szereplőkkel történik az élet: általában kifutok a világból a mindenkori sorozatszereplők indokolatlanul rossz döntései miatt, amelyek a semmiből, minden előzmény nélkül vezetnek egy hatalmas konfliktushoz (pl. a Nancy ül a fűben című sorozat minden egyes perce, amiben Nancynek nem jutott személyiség). Itt minden szereplő döntése érthető, a rosszak, a teljesen elhibázottak és a vesztüket okozók is, hiszen a karakterükből fakadnak. Talán ez a leginkább pozitív vonása a Fülledt utcáknak. Ezen felül az utolsó képsorokig mellőzi a pátoszt (akkor azért kapunk egy pár másodpercnyi szirupos visszaemlékezést, de ennyi baj legyen).

A kontextus pedig pláne izgalmas: a készítők nagyon jó munkát végeztek a pornó hajnalának a megjelenítésével, hiszen a résztvevők, az érintettek mindennapjain keresztül közelítették meg a témát, azt, hogy hogyan szivárgott be a mindennapokba, hogyan lett a helyi videotéka pult alatt árult, rossz minőségű portékájából dísztermekben vetített, díjakkal jutalmazott többmilliárd dolláros ágazat pár év leforgása alatt. Semmi didaktikusság, semmi álszentség, semmi álszemérem. Igazán érdemes rászánni azt a pár órát, erősen ajánlom.