A jelölt című film egy igazi kis csemege azok számára, akiket érdekel az amerikai politika és kampányharc, no meg az, hogy hogyan lehet valakiből politikus, sőt, akár szenátor is. Sok hasonlóságot véltem felfedezni a Bob Roberts című Tim Robbins-filmmel, hiszen mindkettőben markánsan megjelenik a szavazatokért folyó, igencsak álságos harc. A legnagyobb jelenet a filmben szerintem mégis az, amikor Redford karaktere ül az autóban és az a sok kampányszlogen, amelyeket annyi helyen elmond, azok ott egyszerűen összekeverednek, s teljesen értelmetlen mondatokat alkotnak. Ennél a pontnál éreztem egy olyant, hogy lehetséges az, miszerint az összes politikus ilyen valójában: ha már nem a publikum előtt kell a nagy szavakkal és jól bevált fordulatokkal dobálózni, akkor "egyszerű emberként" az egész egy nagy zagyvasággá keveredik össze. A fiatal Robert Redfordot öröm volt nézni, hogy hogyan válik a határozott, akaraterős egyéniségből a kampánycsapatának bábfigurájává.
Maga a sztori érdekes, ugyanakkor vannak bizonyos "laposabb" részei, amelyeknél kicsit el lehet bóbiskolni. Pár jó poén is akad, ám ettől függetlenül mégiscsak egy drámának mondanám, amelyet főleg az utolsó fél óra tesz hangsúlyossá, egy remek lezárással.
A jelölt tudomásom szerint egy kevésbé ismert filmnek számít, de nagyon jó szívvel tudom ajánlani. Egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató.
A jelölt című film egy igazi kis csemege azok számára, akiket érdekel az amerikai politika és kampányharc, no meg az, hogy hogyan lehet valakiből politikus, sőt, akár szenátor is. Sok hasonlóságot véltem felfedezni a Bob Roberts című Tim Robbins-filmmel, hiszen mindkettőben markánsan megjelenik a szavazatokért folyó, igencsak álságos harc. A legnagyobb jelenet a filmben szerintem mégis az, amikor Redford karaktere ül az autóban és az a sok kampányszlogen, amelyeket annyi helyen elmond, azok ott egyszerűen összekeverednek, s teljesen értelmetlen mondatokat alkotnak. Ennél a pontnál éreztem egy olyant, hogy lehetséges az, miszerint az összes politikus ilyen valójában: ha már nem a publikum előtt kell a nagy szavakkal és jól bevált fordulatokkal dobálózni, akkor "egyszerű emberként" az egész egy nagy zagyvasággá keveredik össze. A fiatal Robert Redfordot öröm volt nézni, hogy hogyan válik a határozott, akaraterős egyéniségből a kampánycsapatának bábfigurájává.
Maga a sztori érdekes, ugyanakkor vannak bizonyos "laposabb" részei, amelyeknél kicsit el lehet bóbiskolni. Pár jó poén is akad, ám ettől függetlenül mégiscsak egy drámának mondanám, amelyet főleg az utolsó fél óra tesz hangsúlyossá, egy remek lezárással.
A jelölt tudomásom szerint egy kevésbé ismert filmnek számít, de nagyon jó szívvel tudom ajánlani. Egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató.