Egy egészen hihetetlenül sikerült film, ami nagyjából Tarantino zsebpénzéből készült. Akkoriban elképesztő színészi gárdát nyert meg magának az akkor még csak az első nagyfilmjét rendező Tarantino. Ahogy a film nyitánya lemegy, a reggelis jelenet és a walk-on, én úgy gondoltam, hogy Tarantino a szokásos humorával elviszi a történetet a végéig. Így is lett, de mellé egy elég egyszerű forgatókönyvet írt, ami nagyon nagyot ütött, és csodálatosan kiszínezett amellett, hogy még szerepelt is egy kicsit Mr. Barnaként. A magyar szinkron igazán jól sikerült, de eredetileg, angol nyelven is rettentő jó a flashback film (még jobb is). Tim Roth kitűnően játssza el a haldokló Mr. Narancs szerepét, de nekem Mr. Pink, Mr. Blonde és Mr. White, azaz Steve Buscemi, Michael Madsen és Harvey Keitel dobta be a filmet egy külön kategóriára. Szerintem a filmben minden egyes „kistörténet” nagyon dinamikusan, precízen van megcsinálva – gondolok itt a kezdő jelenetre, a színválasztásra, Mr. Pink menekülésére és persze a drámai végjátékra. Én a fiatalok közé tartozok, de sokszori megnézés után is elszórakoztat a film (pedig a Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs) már harmincéves múlt). A klasszikus film még most is tartja a Tarantino-színvonalat, mint a további remekművei.
Egy egészen hihetetlenül sikerült film, ami nagyjából Tarantino zsebpénzéből készült. Akkoriban elképesztő színészi gárdát nyert meg magának az akkor még csak az első nagyfilmjét rendező Tarantino. Ahogy a film nyitánya lemegy, a reggelis jelenet és a walk-on, én úgy gondoltam, hogy Tarantino a szokásos humorával elviszi a történetet a végéig. Így is lett, de mellé egy elég egyszerű forgatókönyvet írt, ami nagyon nagyot ütött, és csodálatosan kiszínezett amellett, hogy még szerepelt is egy kicsit Mr. Barnaként. A magyar szinkron igazán jól sikerült, de eredetileg, angol nyelven is rettentő jó a flashback film (még jobb is). Tim Roth kitűnően játssza el a haldokló Mr. Narancs szerepét, de nekem Mr. Pink, Mr. Blonde és Mr. White, azaz Steve Buscemi, Michael Madsen és Harvey Keitel dobta be a filmet egy külön kategóriára. Szerintem a filmben minden egyes „kistörténet” nagyon dinamikusan, precízen van megcsinálva – gondolok itt a kezdő jelenetre, a színválasztásra, Mr. Pink menekülésére és persze a drámai végjátékra. Én a fiatalok közé tartozok, de sokszori megnézés után is elszórakoztat a film (pedig a Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs) már harmincéves múlt). A klasszikus film még most is tartja a Tarantino-színvonalat, mint a további remekművei.