A sok lelkendező kritika és vélemény miatt többre, jobbra számítottam. Tisztában voltam azzal, hogy a képi információk szegényessége jellemzi a filmet, valószínűleg ennek az alacsony költségvetés volt az okozója. Az, hogy telefonbeszélgetések viszik előre a cselekményt nem igazán újdonság, hiszen már az 1948-as – eredetileg egy 30 perces Lucille Fletcher rádiójáték alapján készített – „Sajnálom, téves szám” című Anatole Litvak-filmben is „főszerepet” játszottak. Az utóbbi években pedig megszaporodott az ilyen jellegű filmek száma, elég ha csak a 2002-es „Fülke”, a 2004-es „Mobil”, vagy a 2013-as „A hívás” jut az eszünkbe. Legutóbbi sikeres darabja ennek a telefon központú mozinak a „Locke” volt, ami szerintem csúcskategóriája a hasonló tematikájú filmeknek. Egyetlen személyre, Asger Holm-ra (Jakob Cedergren, svéd születésű dán színész kiváló alakítása) összpontosít a film, aki utolsó szolgálati napját tölti egy segélyhívó-központban, másnap egy múltbéli esetét kell tisztáznia a Bíróság előtt. A hívások során a feszültség fokozódik, a nézőknek fejben kell összeraknia a fejleményeket, mert vizuális módon semmilyen segítséget nem nyújt ez a monodrámaként is felfogható darab, de a katarzis mértéke esetemben kisebb volt a vártnál. Lehet, hogy az óhatatlanul is torzított telefonhangok nehezebb érthetősége miatt is éreztem ezt. Egyszer izgalommal végignézhető film, de nem értem, hogy miért tartja sok elemzés szenzációsnak, az év kiemelkedő alkotásának.
A sok lelkendező kritika és vélemény miatt többre, jobbra számítottam. Tisztában voltam azzal, hogy a képi információk szegényessége jellemzi a filmet, valószínűleg ennek az alacsony költségvetés volt az okozója. Az, hogy telefonbeszélgetések viszik előre a cselekményt nem igazán újdonság, hiszen már az 1948-as – eredetileg egy 30 perces Lucille Fletcher rádiójáték alapján készített – „Sajnálom, téves szám” című Anatole Litvak-filmben is „főszerepet” játszottak. Az utóbbi években pedig megszaporodott az ilyen jellegű filmek száma, elég ha csak a 2002-es „Fülke”, a 2004-es „Mobil”, vagy a 2013-as „A hívás” jut az eszünkbe. Legutóbbi sikeres darabja ennek a telefon központú mozinak a „Locke” volt, ami szerintem csúcskategóriája a hasonló tematikájú filmeknek. Egyetlen személyre, Asger Holm-ra (Jakob Cedergren, svéd születésű dán színész kiváló alakítása) összpontosít a film, aki utolsó szolgálati napját tölti egy segélyhívó-központban, másnap egy múltbéli esetét kell tisztáznia a Bíróság előtt. A hívások során a feszültség fokozódik, a nézőknek fejben kell összeraknia a fejleményeket, mert vizuális módon semmilyen segítséget nem nyújt ez a monodrámaként is felfogható darab, de a katarzis mértéke esetemben kisebb volt a vártnál. Lehet, hogy az óhatatlanul is torzított telefonhangok nehezebb érthetősége miatt is éreztem ezt. Egyszer izgalommal végignézhető film, de nem értem, hogy miért tartja sok elemzés szenzációsnak, az év kiemelkedő alkotásának.