Ez a furcsa című film komoly etikai-társadalmi problémákat boncolgat, de nehéz megmondani, hogy lehet-e bármilyen pozitív hatása az emberek gondolkodására. A körülöttünk lévő természet tönkretétele sajnos nagyon is égető gond, vagy akár azt is mondhatjuk, hogy mi magunk vagyunk az égető gond, hiszen az ember az egyetlen olyan állatfaj, amely képtelen szimbiózisban élni a természettel, sőt, amely képes elpusztítani azt.
A film egyik legsúlyosabb mondanivalója számomra az volt, hogy az ember kialakított egy olyan szuperorganizmust, amely mindenkit "rabságban" tart, mindannyian ennek részei vagyunk. A fogyasztás, a javak elosztása olyan bonyolult szisztémát hozott létre, amely kiszakadni látszik az irányításunk alól, s kialakult egy öngerjesztő folyamat, amely ennek a szuperorganizmusnak a fenntartását célozza meg. A filmben megszólaló indián vezetőnek van egy nagyon bölcs gondolata: az emberek elfelejtették, hogy ők is az állatvilág (illetve a természet) részei. A "civilizált" ember lenézheti ugyan a természeti népeket, viszont azok tudtak-tudnak valami olyasmit, amit mi már nem: békében és harmóniában élni a természettel, csak annyit és csak azt venni el tőle, amennyi és ami feltétlenül szükséges. A javak birtoklása, a kultúrák kiépítése és fenntartása, a kényelem mind-mind olyan tényezők lehetnek, amelyek kegyetlenül kizsákmányolják a bolygónkat, ráadásul egyre több ember zsúfolódik össze a Földön, miközben egyre többeknek romlanak az életkörülményei. De vajon a hasonló dokumentumfilmek előidézhetnek-e pozitív változást a gondolkodásban? Vajon ha mindenki áttérne a környezettudatos gondolkodásra, akkor a Föld népességének további gyarapodása sem járna káros hatásokkal? Egyáltalán: ki lehet-e szállni ebből a mókuskerékből, vagy már annyira a rabjaivá váltunk a szuperorganizmusnak, hogy a kiszállás egyenlő lenne a civilizációnk összeomlásával? Vajon mi lehet a megoldás erre a nyomasztó helyzetre? Tanul-e az ember(iség) a saját hibáiból?
A film számtalan kérdést tesz fel a nézőnek, és miközben elgondolkodtat, rengeteg lenyűgöző felvételt is bemutat. Most már csak azt kellene tudnunk, végérvényesen kicsúszott-e a kezünkből az irányítás, vagy még van esély arra, hogy helyreálljon az egyensúly. Tudjuk-e még kedvező irányba alakítani a bolygónk jövőjét, vagy a természet elsöpör minket mint rá nézve kártékony lényeket? A jövő számára a jelenünk a múlt, de ha tovább zsaroljuk a Földet, akkor a jövő már nem rólunk fog szólni, s nem is a mostani, még viszonylag gazdag ökoszisztémáról, hanem egy posztapokaliptikus világról, a nagy semmiről. És sajnos ennek eléréséhez nem kell semmilyen fegyver, csak az ember tevékenysége.
63 Élet a jövő múltjában (2018)
A Föld már előttünk itt volt és utánunk is itt lesz. Minden lénye együtt fejlődött eonokon át. És bár a rendszer részei vagyunk, mivel értjük, úgy hisszük, felette állunk.... több»
