Sajnos én imádom az eredeti Roald Dahl-könyvet, így igen magasak voltak az elvárásaim. A régebbi, 1990-es adaptáció sajnos a vége miatt volt nagy csalódás, de azért megvolt az egyfajta bájos hangulat, ami megfogott. Ez az újabb viszont úgy teljes egészében volt működésképtelen. Teljesen újraértelmezte a regényt, és sajnos pont a jó dolgokat változtatta át kínossá: ez a széles, vágott mosoly például szerintem tragikus lett, nem beszélve a karmok helyett megjelenő 3 ujjról.
A Legfelsőbb Boszorkány ezerszer jobb volt (félelmetesebb) a régi változatban, az az elvetemült szörnyarc tényleg tudott gyermekkori traumákat okozni (ennek ellenére Anne Hathaway nagyon tehetséges, és kihozta a maximumot a szerepéből). A harmadik egér, a kislány behozatala számomra értelmezhetetlen volt, nem tudom, miért kellett.
Summa summarum: ha tehetitek, inkább az 1990-es verziót nézéttek meg, de a vége előtt körülbelül 10 perccel kapcsoljátok ki! A Roald Dahl-könyvet pedig mindenképp olvassátok el, egyszerűen zseniális!
Sajnos én imádom az eredeti Roald Dahl-könyvet, így igen magasak voltak az elvárásaim. A régebbi, 1990-es adaptáció sajnos a vége miatt volt nagy csalódás, de azért megvolt az egyfajta bájos hangulat, ami megfogott. Ez az újabb viszont úgy teljes egészében volt működésképtelen. Teljesen újraértelmezte a regényt, és sajnos pont a jó dolgokat változtatta át kínossá: ez a széles, vágott mosoly például szerintem tragikus lett, nem beszélve a karmok helyett megjelenő 3 ujjról. A Legfelsőbb Boszorkány ezerszer jobb volt (félelmetesebb) a régi változatban, az az elvetemült szörnyarc tényleg tudott gyermekkori traumákat okozni (ennek ellenére Anne Hathaway nagyon tehetséges, és kihozta a maximumot a szerepéből). A harmadik egér, a kislány behozatala számomra értelmezhetetlen volt, nem tudom, miért kellett. Summa summarum: ha tehetitek, inkább az 1990-es verziót nézéttek meg, de a vége előtt körülbelül 10 perccel kapcsoljátok ki! A Roald Dahl-könyvet pedig mindenképp olvassátok el, egyszerűen zseniális!