Baz Luhrmann nagyot akart gurítani ezzel a filmmel, elsőként felfedve az Elvis Presley mögött álló titokzatos menedzser és szélhámos Tom Parker hatását az énekesre. A rendező a film legutolsó részében (a zárszóban) ugyan leteszi a voksot Parker ártatlansága mellett, ám valójában kilóg a lóláb: igenis ő tette tönkre Elvist, felemelte majd depresszióba és halálba taszította az énekest. A karakter megformálására a jobb sorsa érdemes Tom Hanks lett kiválasztva, akit bár dagadtra maszkíroztak, nem tudtak olyan gonosszá tenni, hogy az hiteles legyen. Maga Hanks az, aki ennek legfőbb akadályát képezi, hiszen karakteridegen számára Parker figurája. Sajnálatos, hogy a XX. század egyik legtehetségesebb énekesét épp egy méltatlan, kihasználó jellegű üzleti kapcsolaton keresztül ismerjük meg, holott erre számtalan már lehetőség is adódhatna. Lehetett volna láttatni gyermekkorát, kamasz éveit, azt, ahogyan megszereti a zenét, ahogyan megteremti saját zenei stílusát, különleges színpadi mozgását. Be lehetett volna mutatni kapcsolatát a kor hírességeivel, leghíresebb színésznőivel. Ám Luhrmann nem ezekre a dolgokra fókuszált, számára a pénzéhes menedzser volt az érdekes, aki ugyan felfuttatta Elvist, közben ki is használta és tönkre is tette. A főszereplő, Austin Butler bár hasonlít Elvisre és helyenként nagyot is alakít a bőrébe bújva, sajnos nem alakít igazán emlékezeteset. Értékelésem: 55%.
Baz Luhrmann nagyot akart gurítani ezzel a filmmel, elsőként felfedve az Elvis Presley mögött álló titokzatos menedzser és szélhámos Tom Parker hatását az énekesre. A rendező a film legutolsó részében (a zárszóban) ugyan leteszi a voksot Parker ártatlansága mellett, ám valójában kilóg a lóláb: igenis ő tette tönkre Elvist, felemelte majd depresszióba és halálba taszította az énekest. A karakter megformálására a jobb sorsa érdemes Tom Hanks lett kiválasztva, akit bár dagadtra maszkíroztak, nem tudtak olyan gonosszá tenni, hogy az hiteles legyen. Maga Hanks az, aki ennek legfőbb akadályát képezi, hiszen karakteridegen számára Parker figurája. Sajnálatos, hogy a XX. század egyik legtehetségesebb énekesét épp egy méltatlan, kihasználó jellegű üzleti kapcsolaton keresztül ismerjük meg, holott erre számtalan már lehetőség is adódhatna. Lehetett volna láttatni gyermekkorát, kamasz éveit, azt, ahogyan megszereti a zenét, ahogyan megteremti saját zenei stílusát, különleges színpadi mozgását. Be lehetett volna mutatni kapcsolatát a kor hírességeivel, leghíresebb színésznőivel. Ám Luhrmann nem ezekre a dolgokra fókuszált, számára a pénzéhes menedzser volt az érdekes, aki ugyan felfuttatta Elvist, közben ki is használta és tönkre is tette. A főszereplő, Austin Butler bár hasonlít Elvisre és helyenként nagyot is alakít a bőrébe bújva, sajnos nem alakít igazán emlékezeteset. Értékelésem: 55%.