A Halál-trilógia befejező része óriási nagy kedvencem!
Quella villa accanto al cimitero...
A Zombik városa és A pokol hét kapuja után következik, és mennyire más, mint a másik két rész?
Nagyon!
Végül is akkor mi az összekötő kapocs?
A halál, ami mindenkit utolér előbb vagy utóbb!
H. P. Lovecraft után teljesen szabadon!
Walter Rizzati zeneszerző, Lucio Fulci rendező, Sergio Salvati operatőr, Giannetto De Rossi a speciális effektekért felelős és Vincenzo Tomassi szerkesztő fémjelezte mozi, ami nekem nagyon hatásosra sikerült!
Meglátások!
A temetőre épült ház Fulci egyik legismertebb filmje, de csak hatalmas jóakarattal nevezhető zombifilmnek.
Nagyon fontos szerep jut benne ugyan egy meghalni kevéssé akaró személynek, és borzalmakból sincs hiány, de zombikról, élőhalottakról, pláne tömegesen felbukkanó éhes húsevő lényekről nem beszélhetünk.
Amit helyette kapunk, az inkább valahol Edgar Allan Poe és H. P. Lovecraft horrortörténetei, Mary Shelley kiváló Frankensteinje.
Hogy a Lucio Fulci filmjeihez könnyen kapcsolható „szürreális” és „zavaros” jelzők megint értelmet nyerjenek, kapunk még néhány klasszikus horror idézetet, némi konyhapszichológiát, házassági válságot és egy kissé megmosolyogtató gumidenevért is.
Filmkészítés!
Zoom.
Mindenféle!
Ha kell, ha nem.
Lassú közelítés az ablakra, az ajtóra, az arcra, a szemre, a sebre, a torz végtagokra, a keresztekre.
Lassú és gyors zoomok, amire csak lehet.
Two shot, full shot, choker, ECU, medium shot...
Lehet gyönyörködni!
Zoom a zoomra, zoom mindenre, ha egy mód van rá (egy másik híres horror auteur, Mario Bava is imádta a zoomlencsét, ahogy általában az olasz rendezők nagyon kedvelték ezt az eljárást, ami a giallo alapja is egyben!
Premier plánok és szuperplánok tömegei.
„Freeze frame, dutch angle, and turn over!”
Mindig arra, ami érdekes, azaz lehetőleg az emberi arcra (ennek nagyobb tudósa és mestere sohasem lesz az említett Sergio Leone-nál, aki Fulci egyik régi kollégája volt a pályakezdés éveiben) és a felettébb gusztustalan részletekre (ami már tagadhatatlanul Lucio Fulci „szakterülete”).
Színvilág!
Mint tudjuk, a Zombi sárgás-világos, a Túloldal olyan vöröses-feketés, A temetőre épült ház inkább barnás-szürkés.
A filmek és látványuk különbözik egymástól, mégis teljesen nyilvánvaló, hogy ugyanannak az embernek a képi fantáziája alakította őket.
Sergio Salvati-ak köszönhetően A pokol hét kapuját és A temetőre épült házat belengi a csodálatos és egyben félelmetes gótikus hangulat. Előbbinél a pokol „hagyományos” színeihez alkalmazkodva a vörös dominál, utóbbinál a gyász komor színeihez igazodva a fekete, szürke és az őszi levelek elmúlásra emlékeztető barnasága van túlnyomó részben.
A hangulat és a képi világ tehát Lucio Fulcinak, Sergio Salvatinak és Vincenzo Tomassi vágónak köszönhetően egyértelműen adott. De most jön a rizikós rész, a film Achilles-ína, Dardano Sacchetti, Elisa Briganti és a kissé megosztó forgatókönyvük.
Magáról a történetről (azaz inkább az események sajátos alakulásáról) hosszasan lehetne írni, de túl sok értelme szerintem nincs, se a történetnek, se a leírásának.
A főszereplő Boyle család, Norman (Paolo Malco), Lucy (Catriona MacColl) és a gyermek, Bob (Giovanni Frezza) küzdelme a pincében lakó Frankenstein-szerű teremtménnyel, lehetne egy zseniális pszichológiai elemzés tárgya, ha a sztori némileg konkrétabb, lényegre törőbb, és kevésbé hatásvadász lenne, de sajnos a forgatókönyvírók nem tudták vagy akarták összekötni a jeleneteket/gondolatokat, ezért a végeredmény egy kissé káoszos, érthetetlen katyvasz!
A történet ugyanis még A pokol hét kapujánál is zavarosabb, legalábbis szerintem!
Amíg a Zombi esetében a szerzők inkább ködös homályban hagyták a történet mozgatórugóit, itt a film végére ténylegesen kevesebbet értünk és tudunk, mint az elején.
Ki a hirtelen feltűnő bébiszitter, Ann (Ania Pieroni), és milyen viszonyban volt Dr. Boyle-lal?
Maga Dr. Boyle milyen viszonyban volt az előző lakóval?
Miért él ekkora feszültségben a házaspár?
Dr. Boyle vajon mennyit tudott a család beköltözéskor a házról?
Miért tűnik később úgy, hogy sokkal kevesebbet tud a ház titkáról, mint eleinte? Ha Dr. Freudstein (Giovanni De Nava) egy évszázada mást sem csinál, mint pókként lesi az áldozatait, miért nem kutatta át soha senki a házat pincétől padlásig?
Ha viszont mégis felfedezték őt már korábban is, mi a jó fenéért nem tettek ellene valamit?
A szörny nyomait szinte készségesen eltüntető bébiszitter miért sétál le a pincébe meghalni?
A Freudstein ház körüli veszélyt sejtő ingatlanügynök nő, Laura (Dagmar Lassander) vajon miért látogat minden különösebb ok nélkül éjjel, és teljesen egyedül a házba?
Vagy például a nyitójelenetben megölt fiatalok tényleg senkinek sem hiányoznak?
Ilyen nagyon fontos, és lényegbevágó kérdésekre pedig jogosan várhatnánk választ, de ha még százezerszer nézzük is végig kockánként a filmet, akkor sem leszünk sokkal okosabbak.
A Fulci-filmek nem a hideg és félelmetes logikáról és tökéletes forgatókönyvről ismeretesek.
Lucio Fulci életművében ez a film a végleges lezárását jelentette valaminek. A Fabrizio De Angelis producerrel kialakított termékeny és eredményes együttműködés 1982-ben sajnos véget ért.
Minden hibája ellenére is a The House by the Cemetery A temetőre épült ház) maradt az egyik utolsó igazán emlékezetes Lucio Fulci-film.
Lucio Fulci filmjeit nézve a „horror mint lélekromboló és katarktikus érzés” nem mindig azért alakult ki bennem, mert amit látok, ijesztő, félelmetes, undorító, esetleg minőségileg néha rossz (persze előfordul sajnos), hanem mert érezni a képeken, hogy aki ezeket rendezte, „film-maker”, egy „genio” volt, a szó klasszikus értelmében, és ezzel a zsigeri és ösztönös képalkotó tehetséggel éri el a kívánt hatást.
Fulci nem holmi reklámfilmeken és videóklipeken tanulta a filmkészítést, hanem kijárta azt az iskolát, amelyet a generációja óta senki, még az új hullám előtt, a nagy, és régi vágású olasz mesterektől tanulta a szakmát, minden területével megismerkedett a filmkészítésnek, szinte minden műfajba belekóstolt, és lehetősége volt a rosszabb és sikertelen filmeken csiszolni a képességeit a nagy áttörés előtt.
Ez a szakmai háttér, és totálisan új és egyedi látótér látszik meg szinte minden filmjén, és teszi őket egyedi élménnyé.
A temetőre épült ház című filmet (Quella villa accanto al cimitero) nem az eredeti és tökéletesre csiszolt és felépített története, vagy a ragyogó színészi alakítások teszik érdekessé és értékessé (hiszen ilyesmiről csak jelentős megszorításokkal beszélhetünk), hanem az alkotói jelenlét a kamera túlsó oldalán, ami viszont Lucio Fulci és Sergio Salvati miatt lett olyan, amilyen!
Lucio Fulci, 1926. június 17.–1996. március 13.
A film pedig zseniális!
A TMDB-n 346 értékelés után 62%-os, az IMDb-n 16 ezer vélemény után 6,1/10-es a mutatója, nálam pedig 84% és kőkeményen öt csillag!
82 A temetőre épült ház (1981)
A temető mellé épült házba minden baljóslatú jel ellenére beköltözik Dr. Norman Boyle és családja. Kisfiát egy lány óva inti ettől, de mivel a család nem tart a... több»
Szereplők: Catriona MacColl, Ania Pieroni, Paolo Malco, Kenneth A. Olsen, Giovanni Frezza
