Az egyik általam látott legkedvesebb magyar filmvígjáték, vagy inkább burleszk. Elsősorban a magyar Chaplinnek is nevezett Latabár Kálmán miatt. Kivételes képességű színészzseni volt, mozgáskultúrája, tánc- és énektudása, karakterábrázoló képessége a maga nemében páratlannak minősíthető. Adottságait, főleg ’45 után sajnos kevés filmben kamatoztatták, sőt a törpeemberek aljas támadásokat is intéztek ellene. Szerencsére ez a film, amelyben kettős szerepet játszott valós képet nyújt tehetségéről. Például a „tükrös” jelenet a színjátszás csúcsa. Ahogy a címben is szerepel bolondos, nehezen hihető történet, de nem is ez a lényeg, hanem a két egymástól homlokegyenest eltérő alak ábrázolása. A verbális elemek (Tulipán – hehe!, vagy: Jelszó: lekváros csirke) is gyakran előfordulnak, de ez a korszak elterjedt gyakorlata volt. Mellette mindegyik szereplő epizodista maradt, talán azért is, hogy jobban kidomborodjék Latabár tehetsége.
Az egyik általam látott legkedvesebb magyar filmvígjáték, vagy inkább burleszk. Elsősorban a magyar Chaplinnek is nevezett Latabár Kálmán miatt. Kivételes képességű színészzseni volt, mozgáskultúrája, tánc- és énektudása, karakterábrázoló képessége a maga nemében páratlannak minősíthető. Adottságait, főleg ’45 után sajnos kevés filmben kamatoztatták, sőt a törpeemberek aljas támadásokat is intéztek ellene. Szerencsére ez a film, amelyben kettős szerepet játszott valós képet nyújt tehetségéről. Például a „tükrös” jelenet a színjátszás csúcsa. Ahogy a címben is szerepel bolondos, nehezen hihető történet, de nem is ez a lényeg, hanem a két egymástól homlokegyenest eltérő alak ábrázolása. A verbális elemek (Tulipán – hehe!, vagy: Jelszó: lekváros csirke) is gyakran előfordulnak, de ez a korszak elterjedt gyakorlata volt. Mellette mindegyik szereplő epizodista maradt, talán azért is, hogy jobban kidomborodjék Latabár tehetsége.