Ebben a filmben egy percig sem ül le a történet. Minden egyes perc tele van feszültséggel. Olyan komoly szereplőket láthatunk együtt, mint: Sean Penn, Ed Harris, Gary Oldman, John Turturro és a zene: Ennio Morricone. Azt hiszem, hogy ez az öt név még a mai napig nem keveset képvisel.
Sokat letettek az asztalra. Ennek a filmnek van tartalma, van cselekménye, és igazán izgalmas. Nem kell félni attól, hogy túl véres a film, mert nem, de izgalom, az van bőven. Nem is értem, hogy miért és hogyan tűntek el a krimirajongók és a krimi forgatókönyvírók.
Mindenki már a thrillert és a horrort habzsolja? Minél véresebb és erőszakosabb legyen. Erre van igény, vagy csak ezt a műfajt lehet eladni? (Hell’s Kitchen [magyarul a „Pokol konyhája”], más néven Clinton vagy Midtown West New York egyik városnegyede, mely Manhattanben található. Története során a Hell’s Kitchen a New York-i alvilág egyik központjává vált, igaz ez különösen az ír-amerikai szervezett bűnözésre. A Puerto Ricó-i és az ír bevándorlók közötti konfliktusok adták a West Side Story alapját is.) A bűnözés ezen a környéken családi ügy. Az ír bandát, Jackie bátyja, Frankie (Ed Harris) vezeti. Persze a film bővelkedik erőszakos cselekményekben, de mégis azt kell mondanom, hogy a mai napig megállja a helyét szerintem. Egy ilyen történetet megírni és rendezni igazán felejthetetlen lesz a néző számára. Ahol a barát barát ellen fordul, ahol testvér testvér ellen fordul. Kicsit nyomasztó, zavaros a történet, de annál izgalmasabb, és ez meg is adja a film varázsát. Azt hiszem, hogy itt minden színész tökéletes alakítást nyújt. Terry Noonan (Sean Penn), aki rendőr, aki egy régi gyerekkori barátja a bandának, beépül közéjük, hogy lefülelje őket, Jackie Flannery (Gary Oldman) a forrófejű és agresszív testvére Frankie Flannerynek (Ed Harris). Nagyon jól adják elő a drámai jeleneteket. Itt egy ilyen bandában nincs helye az érzelgősségnek, aki puhány, azt megölik a társaik. A bandák összecsapása, a rettegés, hogy kit mikor lőnek le az utcán, félelmetes. Minden szereplő odatette magát, és pazar alakítást láthatunk tőlük. A zene egy kicsit melankolikus, de van benne valami nyugtalanító, félelmetes és sejtelmes. A forgatókönyvíró: Dennis McIntyre, igazán izgalmas történetet mesél el, és a rendező: Phil Joanou munkája is zseniális.
