Kicsi a hangya, de erős

2023.08.29 12:16 Artemisia Olvasottság: 137x

5

A DreamWorks stúdió hallatán (melynek egyik alapítótagja Steven Spielberg) számtalan élőszereplős sikerfilm mellett olyan animációs remekművek és sikerszériák juthatnak eszünkbe, mint a Shrek, a Madagaszkár, a Kung Fu Panda, a Croodék, vagy legutóbb az Oscar-díjra jelölt Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság.

A stúdió első animációs filmje nem kevésbé kiváló alkotás, azonban az évek során méltatlanul feledésbe merült. A Z, a hangya 1998-ban, a Pixar kísértetiesen hasonló témában készült filmjével, az Egy bogár életével szinte egy időben jelent meg. A két műben találhatunk hasonló vagy épp megegyező motívumokat, azonban megvalósításukban, szemléletmódjukban mégis alapvető különbségek vannak, és éppen ezért jó, hogy a Pixar és a Dreamworks egy hasonló történet 2 különböző oldalát mutatta be 1998-ban.

A bájos és cserfes Egy bogár életével szemben a Z, a hangya kissé komorabb hangvételt üt meg: a boly egysége itt is a hangyák életének egyik alaptézise. Azonban a boly két eltérő társadalmi osztályra szakad: a hangyákat ugyanis már születésükkor vagy dolgozónak, vagy katonának osztják be. A dolgozók végzik a kemény fizikai munkát, elvárás, hogy egy dolgozó ne is vágyjon többre, míg a katonák learatják a dicsőséget, a megbecsülést, és általában lekicsinylik a dolgozók munkáját. Ebben a környezetben született dolgozónak Z, akinek elege van a monoton munkából, többre vágyik, és a messzi Rovarkánaánról ábrándozik, mit sem sejtve arról, hogy a háttérben Csáprágó tábornok, a hadsereg vezére sötét terveket szövöget a hatalomátvételről és egy új, dolgozók nélküli bolyról.

Egy véletlen folytán Z megismerkedik Bala hercegnővel, és azonnal beleszeret a hangyakirálylányba. Hogy újra láthassa őt, helyet cserél katona barátjával, Badival, hogy a katonai díszszemlén találkozhasson Bala hercegnővel. Azonban az eseményből egyenesen csatába vezénylik a hangyasereget a jóval nagyobb és erősebb termeszek ellen. Z, egy szokatlanul véres csata kellős közepén találja magát, ahonnan újdonsült barátjának köszönhetően egyedüli túlélőként tér haza. A boly hősként fogadja, míg ki nem derül, hogy dolgozó: onnantól kezdve menekülnie kell, és egy félreértés folytán Bala is vele tart. Miközben felfedezik a bolyon kívüli élet szabadságát és Rovarkánaán utópiáját, Csáprágó terve egyre jobban halad, hogy aztán a végkifejletben Z-re háruljon a feladat, hogy megmentse a királynő és az egész boly életét.

Az Egy bogár életénél határozottan felnőttesebb hangvétel már a hangyák megjelenésén is látszik: a kék és lila árnyalatok helyett a hangyák realisztikusabb barnás színt kaptak, és 4 lábon járnak 2 helyett. A dolgozók és a katonák fizikuma, méretei is szembeötlően eltérőek, ezenkívül a külső fenyegetés helyett itt az első számú problémát a belső feszültségek jelenik: a társadalmi feszültségek, valamint Csáprágó felsőbbrendűség-tudata. A háború fogalmáról is nyíltan beszél: a termeszekkel történő ütközet zseniálisan megkomponált jelenet, ugyanakkor szokatlanul kegyetlen. Ahogyan a fináléban is egy torokszorító jelenetet láthatunk a csapdába esett hangyákkal, ugyanakkor gyönyörű szép befejezést kap a szeretet és az összetartás erejéről.

A készítők ügyesen játszottak a perspektívákkal, amikkel nagyon jól érzékeltetik az arányokat a hangyák szemszögéből. A fűszálak itt megmászni való faóriások, a csöpögő víz valóságos áradat, a termeszek gigászi szörnyek, az ember olyan lehetetlenül hatalmas, hogy mindössze egy helyméretű cipőt érzékelnek belőle, egy piknikszőnyeg vagy egy szemétdomb pedig maga Rovarkánáan.

A hangyák társadalma, a boly élete teljesen kidolgozott és hiteles, ahogy az egyes karakterek jellemrajza is. Z egy végtelenül szerethető főhős, aki hatalmas fejlődésen megy át a történet végére: valódi hőssé válik. A karakterfejlődés Balát, sőt az egész bolyt sem kerüli el : Csáprágó szörnyű terve és Z hősiessége rámutat, hogy a nem az teszi értékessé a hangyát, hogy dolgozónak vagy épp katonának született.

Szívmelengető történet, gyönyörű és örök érvényű tanulságokkal, szerethető karakterekkel és szórakoztató cselekménnyel. A Z, a hangya kétségkívül olyan időtálló rajzfilm, amit újra és újra érdemes elővenni, mert nem fog rajta az idő.