Készült egy jó film, ami vicces volt, elgondolkodtató, lendületes, akciódús, tartalmazott társadalomkritikát és üde színfolt volt a szörnygyilkolós filmek felhozatalában. Aztán valakinek jött az ötlete, hogy legyen folytatása. Ez volt az egyetlen oka annak, hogy elkezdtem nézni a filmet.
Maga a film nem lenne annyira rossz, ha összehasonlítjuk az 50-es, 70-es évek sci-fi filmjeivel, mert azok közt tényleg volt pár nézhetetlen alkotás. Nyugodt, lassan kibontakozó cselekmény, elhúzódó konfliktusok. Elfogadható, alacsony költségvetésű trükktechnika. Ami nem elfogadható, az a megvalósítás. A 70-es évek filmjeiben hangsúlyos volt a színészi játék és az átütő erő a vásznon. Itt ennek nyoma sincs. Mint egy béna 80-as évekbeli klipp, olyan a film. Sehol egy normális, tiszta jelenet, csak sejtelmes, értelmetlen képi világba öntött szürke pangás. A néző pedig élvezi, ahogy könyékig elmerül a mocsárban és próbálja elkerülni az odapottyantott kupacokat. Néha szembe jön egy-egy ijesztő lény, aki megpróbálja rávenni, hogy álljon be közéjük. Gyenge egy próbálkozás ez valamitől, aminek se ereje, se karizmája nincs.
Ál-dokumentumfilm kategóriában egész jó esélyekkel indulhatott volna egy kis átalakítással, de játékfilmként kicsit rágós, kicsit savanyú, de legalább ingyen volt.
A történet értelmét jól mutatja, hogy a semmiből tart a végkifejletig: "Főtisztből még sosem volt hiány", mintegy igazolva a tényt, hogy ezt senki sem ússza meg élve és a sorozatos halál bemutatása közelebb hozza egymáshoz az embereket és a bogarakat. Nálam nem vált be.
A film erős érzelmet válthat ki a nézőből. Kifejezetten ajánlom olyanoknak, akik imádják hegesztőszemüvegen át bámulni a naplementét a sivatagban. Képi világban hasonlót nyújt a film - extraként párbeszédekkel.
