Egy újabb filmcím fordítói baklövés, amikor „A püspök felesége” Henry Koster által rendezett,1947-ben készített filmjét „modernizálták” és fekete környezetbe helyezve a magyar fordításban „Kinek a papné” címre „keresztelték”. Sok hibája van a filmnek, a többi között elmegy ez is. De legyünk megértőek és írjunk a film erényeiről is. Első a sorban a néhai Whitney Houston (1963-2012) csodálatos gospel éneklése, amely sok mindenért kárpótol. Ilyen hang, ilyen előadás olyan adottság, amely csak nagyon-nagyon keveseknek adatott meg. Számomra pozitívum még az egyik kedvencem, Denzel Washingtonnak a szereplése is, bár itt még nagyon fiatal, a kor múlásával a tehetsége is nagyságrendekkel nőtt. Viszont a film szirupossága, unalmas vontatottsága, a „tünci-bünci” kisgyerekek szerepeltetése jelentős mértékben negatívan befolyásolja a film élvezhetőségét. Ráadásul a kis Jeremiah narrációját hallhatjuk végig, sokkal jobb lett volna, ha egy – akár idősebb – gyerekre osztják, mert nekem az érthetőséggel is bajaim voltak. Kénytelen vagyok az eredeti Robert Nathan adaptációt megnézni, hátha sikerül a rossz emlékeket enyhíteni.
Egy újabb filmcím fordítói baklövés, amikor „A püspök felesége” Henry Koster által rendezett,1947-ben készített filmjét „modernizálták” és fekete környezetbe helyezve a magyar fordításban „Kinek a papné” címre „keresztelték”. Sok hibája van a filmnek, a többi között elmegy ez is. De legyünk megértőek és írjunk a film erényeiről is. Első a sorban a néhai Whitney Houston (1963-2012) csodálatos gospel éneklése, amely sok mindenért kárpótol. Ilyen hang, ilyen előadás olyan adottság, amely csak nagyon-nagyon keveseknek adatott meg. Számomra pozitívum még az egyik kedvencem, Denzel Washingtonnak a szereplése is, bár itt még nagyon fiatal, a kor múlásával a tehetsége is nagyságrendekkel nőtt. Viszont a film szirupossága, unalmas vontatottsága, a „tünci-bünci” kisgyerekek szerepeltetése jelentős mértékben negatívan befolyásolja a film élvezhetőségét. Ráadásul a kis Jeremiah narrációját hallhatjuk végig, sokkal jobb lett volna, ha egy – akár idősebb – gyerekre osztják, mert nekem az érthetőséggel is bajaim voltak. Kénytelen vagyok az eredeti Robert Nathan adaptációt megnézni, hátha sikerül a rossz emlékeket enyhíteni.