Miután az elmúlt két hét folyamán végigvettem az eddigi nyolc korábbi A texasi láncfűrészes-filmet, így írhatnám akár azt is, hogy volt mihez viszonyítani a legújabb A texasi láncfűrészes-filmet, de ezt csupán kis mértékben lehetne igaznak mondani, hisz a legújabb rész szakít az 1974-es első rész után készített folytatásokkal, akárcsak mintha el sem készültek volna (kissé ismerős ez a recept, de erre majd még visszatérek később), emiatt pedig próbálom csupán önmagában nézni azt, hogy mit is kaptam a legújabb résztől.
Eme filmet még az év legelején, besoroltam azon filmek listájába, amikre kimondottan kíváncsi voltam/vagyok 2022-ben. Talán emiatt is nagyon kíváncsi voltam a végeredményre, de azt is írhatnám, hogy mivel A texasi láncfűrészes-filmek közül csupán az első, 1974-ben bemutatott rész volt igazán zseniális darab, továbbá a 2003-ban elkészített remake-je és a 2006-ban bemutatásra kerülő remake előzményfilmje volt fogyasztható alkotás, így vártam már egy igazán erős részt ettől a szériától. Nos, sajnos nem ez a rész lesz az, ami kielégíti eme vágyamat.
Mint fentebb említettem már, eme film is egy igencsak ismerős recept alapján készült el. Miszerint hogy kukázzák az első rész után készült folytatásokat, és egy igencsak nagy időugrással (50 évvel az első rész eseményei után) elkészítik a folytatást. Bármely horrorrajongó felismeri ezt az eljárást, hisz a 2018-ban bemutatott Halloween is ezt használta fel, csakhogy míg annál a filmnél ez nagyon betalált nálam, addig ennél a filmnél csupán jó pár logikai bakit eredményezett. Nem is szépítette a dolgokat e téren, merthogy ha bármiféle logikát keresünk eme film történetében, akkor csupán az ostobaságokat fogjuk fellelni. Emiatt pedig engedjük csak szépen el a film történetét, már ha tudjuk, merthogy én személy szerint jó párszor nem nagyon tudtam. Na de ha a film története kuka, akkor lássuk, hogy miben is volt rendben ez a film. Hát biztos, hogy nem a színészi alakításokkal kezdeném, merthogy ott szerintem kimondottan gyengén muzsikál. Mondjuk azért a Bőrpofát alakító Mark Burnham szépen hozza a karakterét, de sajnos a többi karakter túlságosan is felszínes és teljesen kidolgozatlan lett. Mondjuk ezt már megszokhattuk egy slasher horrornál, csakhogy itt a készítők próbáltak egy-két karakternek egyfajta személyiséget is megalkotni, de szerintem ez nem nagyon sikerült. Tehát nézzük a film pozitívumait a kimondottan sok negatívum után.
A kilencedik A texasi láncfűrészes-film egy nagyon hatásos film lett a brutalitás és a gore megjelenítése szempontjából. Eme dolgokat technikailag is jól készítették el, nagyon kevés CGI-technikával és rengeteg praktikus effekt használatával. Emiatt mindenképp dicsérném is a készítők munkáját. Továbbá kimondottan feszes a film tempója, hisz a stáblistával együtt alig kapunk kicsivel többet, mint 80 perc, szóval ha itt egyszer felberreg a láncfűrész, akkor nem igazán lesz üresjárat. Számomra a film vágása és az operatőrnek a munkássága is rendben volt, e téren sokszor felrémlett Fede Alvarez (aki itt a produceri feladatokat látta el) 2013-as Gonosz halott című filmje.
Sajnos ennek a filmnek nem sikerült elérni azt, amit a 2018-as Halloweennak igen, de ha megpróbáljuk helyén kezelni a kilencedik A texasi láncfűrészes-filmet, akkor egy gyenge közepesnek azért betudható a végeredmény.
Csaknem 50 évnyi bujkálást követően a texasi láncfűrészes visszatér, hogy egy csapat tinit terrorizáljon, akik megzavarják békés nyugalmát egy félreeső városkában. több»
Szereplők: Alice Krige, Nell Hudson, Moe Dunford, William Hope, Jessica Allain
