A legvégén a horizontos poén igazán rendben volt :). De lehet, hogy azért működött olyan jól, mert ettől eltekintve egyáltalán nem volt poénkodás a filmben, és már jólesett végre.
Amolyan önéletrajzi film Spielbergtől, mely a kis Fabelman gyerek (a rendező filmes alteregója) filmes életének megindulását idézi fel kiskorától odáig, amikor bekerül Hollywoodba.
Van filmes szakmai fejlődési szál néhány apró kulisszatitok fellebbentésével, pl. nem is gondoltam volna, milyen egyszerű taposódeszkás trükkel lehet a rohanó katona mögötti robbanásbecsapódást imitálni. Van családi dráma, és van van kis felnövős-szerelembe esős szál is. Ennek ellenére a hosszú játékidő alatt néha leül a film, de semmi vész, utána mindig továbblendül.
Érdekes volt Seth Rogent olyan szerepben látni, ahol nem az idétlenkedés volt a feladata, működött a dolog, nem égett rá annyira a vígjátéki karaktere, hogy az ártson a mostani alakításának.
Összességében egy lassú tempójú és eléggé melankolikus nosztalgiautazást kínál a rendező, a tőle megszokott profi minőségben. Nem egy történet vagy kaland elmesélésére fókuszál, hanem az apróbb emberi drámákat mutatja nagy érzékenységgel. Szerintem megéri leülni és végignézni.
A legvégén a horizontos poén igazán rendben volt :). De lehet, hogy azért működött olyan jól, mert ettől eltekintve egyáltalán nem volt poénkodás a filmben, és már jólesett végre. Amolyan önéletrajzi film Spielbergtől, mely a kis Fabelman gyerek (a rendező filmes alteregója) filmes életének megindulását idézi fel kiskorától odáig, amikor bekerül Hollywoodba. Van filmes szakmai fejlődési szál néhány apró kulisszatitok fellebbentésével, pl. nem is gondoltam volna, milyen egyszerű taposódeszkás trükkel lehet a rohanó katona mögötti robbanásbecsapódást imitálni. Van családi dráma, és van van kis felnövős-szerelembe esős szál is. Ennek ellenére a hosszú játékidő alatt néha leül a film, de semmi vész, utána mindig továbblendül. Érdekes volt Seth Rogent olyan szerepben látni, ahol nem az idétlenkedés volt a feladata, működött a dolog, nem égett rá annyira a vígjátéki karaktere, hogy az ártson a mostani alakításának. Összességében egy lassú tempójú és eléggé melankolikus nosztalgiautazást kínál a rendező, a tőle megszokott profi minőségben. Nem egy történet vagy kaland elmesélésére fókuszál, hanem az apróbb emberi drámákat mutatja nagy érzékenységgel. Szerintem megéri leülni és végignézni.