Nem kegyelmezek magamnak, mert az utóbbi napokban csupa tragikus színezetű filmre esett a választásom. Mindegyik mély hatással volt rám, ez a vélhetőleg önéletrajzi ihletésű alkotás különösen. A 2001-es Magyar Filmszemle legjobb rendezői díját elnyert darab 1960-ban kezdődik, Soproni Áron kilenc éves gyerek a főhőse, akit az apja egy vasfegyelméről hírhedt nevelőotthonba kényszerít. Az intézet igazgatója a „fiókhitlernek” is nevezhető Csapó (Mácsai Pál hátborzongató alakításában) nyomasztó, állandóan fojtogató atmoszférát teremt, előkészítve a tragikus végkifejletet.
Nem kegyelmezek magamnak, mert az utóbbi napokban csupa tragikus színezetű filmre esett a választásom. Mindegyik mély hatással volt rám, ez a vélhetőleg önéletrajzi ihletésű alkotás különösen. A 2001-es Magyar Filmszemle legjobb rendezői díját elnyert darab 1960-ban kezdődik, Soproni Áron kilenc éves gyerek a főhőse, akit az apja egy vasfegyelméről hírhedt nevelőotthonba kényszerít. Az intézet igazgatója a „fiókhitlernek” is nevezhető Csapó (Mácsai Pál hátborzongató alakításában) nyomasztó, állandóan fojtogató atmoszférát teremt, előkészítve a tragikus végkifejletet.