2023.06.11 15:21 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x
2

Horrornak drámai, drámának kissé horrorisztikus

A világ változik, ahogyan mi magunk is.

Stephen King visszatért a kisregény-műfajhoz, amelyben talán mindig is a legjobban prosperált.

Horrornak drámai, drámának kissé horrorisztikus

E kötet (Minél véresebb, 2021) első darabja volt a Harrigan úr telefonja című, csak mintegy nyolcvan oldalra rúgó történet, mely ékes példája annak, hogyan változott meg King irodalmi tevékenysége az elmúlt évtizedben.

King manapság sajnos egyre ritkábban ír horrort, hiszen az utóbbi években is rendre szállítja újabb és újabb könyveit, ezek között azonban gyakrabban találhatunk krimit, fantasyt, misztikus sci-fit, és néha szépirodalmat.

Kár volna tagadni, és nem is lehet, hogy kedvenc írónk megöregedett – azonban ez nem jelenti persze azt, hogy elszállt volna felette az idő –, és egyre inkább más témák felé fordul az érdeklődése, így e kései műveit is inkább a vele együtt felnövekvő, idősebb korosztály tudja igazán élvezni.

A Minél véresebb kisregényeinek mindegyikében központi elem a nosztalgia, bár ez egyébként sem áll távol Kingtől – gondoljunk csak egyik legnépszerűbb regényére, az IT (Az) -ra –, azóta pedig mintha direkt rájátszana, mint hírhedt, vagy netán híres ismertetőjegyeinek egyik markáns elemére.

De mi is a sztori maga?

A Harrigan úr telefonja egy magának való fiatalember, Craig és egy öregecske, nagyon titokzatos milliomos, Mr. Harrigan érdekes barátságáról szól.

A fiú egy héten háromszor átjár a Harrigan-birtokra, hogy felolvasson az öreg embernek, mindezt a 2000-es évek elején, amikor komolyabban elkezdődik az okos telefonok valódi térnyerése.

Nem maradnak „megfertőzetlenül” az idősebbek sem, és egyre kevesebb idő jut a felolvasásra…

A megszokott rítust Mr. Harrigan hirtelen (bár élemedett korára való tekintettel nem éppen váratlan) halála szakítja meg. Craig tényleg mélyen gyászolja idős barátját, és a nyitott koporsós temetésen egy nagyon hirtelen ötlettől vezérelve a halott férfi zsebébe csúsztatja oly’ szeretett iPhone-ját.

A valódi fordulatot igazándiból viszont az hozza, amikor Mr. Harrigan a síron túlról üzeneteket kezd küldeni Craignek, ezzel hatalmas rémületet okozva a fiatal fiúnak.

Az ifjú nem tud mit kezdeni ezzel a kapcsolattal, de gyászában továbbra is felhívja telefonon Mr. Harrigant, hogy elmesélje neki örömeit, szomorú dolgait egyaránt – az immár halott férfi pedig rendszerint meg is válaszolja ezeket, bár nem szóval, sokkal inkább tettekkel.

A Mr. Harrigan telefonja nem horror, ezt már az elején szögezzük le.

Drámai eszközökkel nyújt keserédes nosztalgiát arról a korszakról, amikor még felismerhettük, és talán idejében megakadályozhattuk volna az okostelefonok egyértelmű uralmát az életünkön, egyben pedig meglehetősen erős, didaktikus tanmese, amiben a nézőnek nem tesznek fel felesleges kérdéseket, mindent szinte tálcán nyújtanak elé. Így ez a film valóban kerek egész, de nem több egy közepesen szórakoztató történetnél.

Eközben szól a Javier Navarrete komponálta zene.

A külcsín sokat javít megítélésén, Mr. Harrigan szerepében Donald Sutherland nem hazudtolja meg tényleges színészóriás mivoltát, és minden jelenetében uralja a színteret.

Az elsősorban az IT-ből ismertté vált Jaeden Martell először kapott teljes értékű főszerepet, és ő sem fog csalódást okozni nekünk, szépen hozza a karakter sebezhetőségét és a kamaszkori srácok kissé ingatag magabiztosságát. Mindemellett a díszletként szolgáló Harrigan-ház megvalósítása valósággal szemet gyönyörködtető, és a többi helyszínt, jelmezt is kiválóan eltalálták, ahogyan a film technikai jellemzőibe is nagyon nehéz belekötni.

John Schwartzman fényképezése is több, mint korrekt.

A film írója és rendezője egyaránt John Lee Hancock (A szív bajnokai, Banks úr megmentése) volt, akinek munkáját most is a híres-hírhedt „mutasd, ne mondd” (show don’t tell) filmes alapelv uralja.

Az árnyoldalak kapcsán mindenképpen a film hosszát kell sajnos megemlítenünk. Az eredetileg nyolcvan-egypár oldalra rúgó novella megfilmesítése során beleestek ugyanabba a hibába, amibe már korábban a régebbi netflixes gyártású King-adaptációk esetén többször is, például A magas fűben vagy az 1922 esetében. A cselekmény maga egyszerűen túl rövid egy 104 perces filmhez, így az a közepén iszonyúan és bántóan leül, és közel jár ahhoz, hogy szörnyen unalmassá és okafogyottá váljon.

A film nagyjából felénél Donald Sutherland kikerül a képből, és az ő játékának hiánya mellett a történet ilyen jellegű ellaposodásával egyszerűen a mozi elveszíti a nézőt.

A Harrigan úr telefonja még ezzel együtt is kifejezetten kellemes élmény, de csak akkor, ha nem hagyjuk, hogy Stephen King neve ismét (mostanság) tévútra vezessen bennünket, és egy brutális horrort várjunk. Zsigerekig hatoló dráma is fűződik az ő nevéhez – bár ez a novella és film ilyen magasságokig persze nem fog elérni. Lusta, vasárnap délutáni kikapcsolódásnak tökéletes lehet, akár családi körben is, egy finom, és kiadós ebéd után.

Hajrá!

horror

Mr. Harrigan legjobb barátja egy magányos kamaszfiú. Mikor az idős Mr.Harrigan meghal, fiatal barátja megtartja az okostelefonját, és időnként üzeneket küld Mr. Harrigannek.... több»

2