Nem az a baj, hogy ráülnek a „heist hullámra”, hanem az, hogy nem tudják meglovagolni. Folyamatosan alámerülnek, lesiklanak a hullámról. Csak annyi nem elég egy jó sorozathoz, hogy rablásról szól. Az sem elég, ha beharangozzák, hogy egy piszok nagy rablást láthatunk majd. De a legnagyobb parasztvakítás, hogy a sorozat – az utolsó epizód kivételével – bármilyen sorrendben nézhető és érthető. A színészi játékot nem elemezném, mert egyrészt nem vagyok kritikus (dehogynem, mind azok vagyunk – nem kell séfnek lennem, hogy érezzem, büdös a hús!), másrészt kritikán aluli. A drámai vonal lapos és érdektelen, a rablás előkészülete unalmas. Nem egy dolog felett lazán átsiklanak, egyszerűen „megoldják”, nem magyarázzák meg, hogyan. A szedett-vedett banda már lerágott csont. Ami a keménykedő, a szabályokat felrúgó bandatagot illeti, egy profi rablásnál rég kiteszik, de leginkább kivégzik. A vezető játéka volt a leghitványabb, hogy az arcberendezését ne is firtassam. Pláne a „megfiatalítottat”. A színek használatának semmi értelme nem volt, legfeljebb a Kutyaszorítóban című klasszikusból lopni, hiszen mindenkit névvel ismertünk. Picit ambivalensnek hathat, ha azt mondom, hogy unalmas volt és vártam a végét, miközben az érthetőség miatt ráfért volna még 2-3 rész. Egy gyenge, összecsapott, mégis elhúzott történet. Nem ajánlom!
Nem az a baj, hogy ráülnek a „heist hullámra”, hanem az, hogy nem tudják meglovagolni. Folyamatosan alámerülnek, lesiklanak a hullámról. Csak annyi nem elég egy jó sorozathoz, hogy rablásról szól. Az sem elég, ha beharangozzák, hogy egy piszok nagy rablást láthatunk majd. De a legnagyobb parasztvakítás, hogy a sorozat – az utolsó epizód kivételével – bármilyen sorrendben nézhető és érthető. A színészi játékot nem elemezném, mert egyrészt nem vagyok kritikus (dehogynem, mind azok vagyunk – nem kell séfnek lennem, hogy érezzem, büdös a hús!), másrészt kritikán aluli. A drámai vonal lapos és érdektelen, a rablás előkészülete unalmas. Nem egy dolog felett lazán átsiklanak, egyszerűen „megoldják”, nem magyarázzák meg, hogyan. A szedett-vedett banda már lerágott csont. Ami a keménykedő, a szabályokat felrúgó bandatagot illeti, egy profi rablásnál rég kiteszik, de leginkább kivégzik. A vezető játéka volt a leghitványabb, hogy az arcberendezését ne is firtassam. Pláne a „megfiatalítottat”. A színek használatának semmi értelme nem volt, legfeljebb a Kutyaszorítóban című klasszikusból lopni, hiszen mindenkit névvel ismertünk. Picit ambivalensnek hathat, ha azt mondom, hogy unalmas volt és vártam a végét, miközben az érthetőség miatt ráfért volna még 2-3 rész. Egy gyenge, összecsapott, mégis elhúzott történet. Nem ajánlom!