Különös ember érkezik Chennaiba. Imádkozik, megtisztul a szent Vanarasi folyóban, minden értékét egy imádkozó koldusnak adja, (aki azt jósolja neki: 100 évig fogsz élni), és elbeszélget egy kisfiúval, aki a Mano nevet adja neki. Innentől kezdve szinte sosem látjuk szomorúnak, inkább kíváncsinak, érdeklődőnek, befogadónak. Eltekereg egy taxival, kiszáll egy idegen helyen, keres egy kiadó lakást, és hat hónapra előre kifizeti a lakbért. Kitakarít, majd a háziúr veterán-motorját is kibéreli 6 hónapra. Nem tudni miből él, de ha kell, mogyorót árul a strandon, hogy az árus kisfiú focizhasson, segít tekerni a biciklit az újságos kisfiúnak, vasal, hogy az utcai mosodás elolvashassa az újságját, teát visz a csatornapucoló munkásoknak, majd a borbélynak megmasszírozza a fejét. Mindenki életébe hoz egy kis könnyebbséget, megmosolyogtat maga körül bárkit, nincsenek előítéletei, és azonnal meglátja, ha valakinek segítségre van szüksége. Olyan mint egy hétköznapi angyal, aki teleszórja maga körül a levegőt apró örömökkel.
Furcsa történet, az eleje csupa vidámság, csupa báj, csupa lendület, Siddharth (Mano aka dr. Ajay Kumar) úgy viharzik végig a vásznon, hogy azonnal a szívünkbe zárjuk, nem tud ellenállni neki senki sem. Sem a zsörtölődő háziúr SVS. Murthy, sem a felesége Gheeta, akinek megkönnyíti az életét azzal, hogy vállalkozást gründol neki. De teljesen a bolondjává lesz Vidya (Nithya Menen) az újságíró gyakornok is, aki nem nyugszik addig, amíg ki nem deríti, ki is az a Mano. Aki semmit sem árul el magáról, de ahogy haladunk előre a történetben, lassacskán megtudjuk, hogy ki ő valójában. Amerikában egy jónevű kórház sebészeti osztályán megbecsült orvosként a főorvos helyettese volt, szép, formatervezett lakásban élt voltak barátai de nem voltak gondjai. Beleszeretett Renukába (Priya Anand), aki mókás hangutánzó, amúgy sikeres belsőépítész, és nem mellesleg szintén indiai, ráadásul egyikük családja sem ellenezte a házasságukat. Aztán valami történt.
És innentől a történet teljesen más irányt vesz, 180 fokos fordulat, szinte végig szomorú, nyomasztó és elgondolkodtató.
Siddharth felülmúlja a Rang De Basantiban és a Bommarilluban nyújtott alakítását, abszolút főszerep, a többiek teljes mértékben kiszolgálják, hogy a legjobbat nyújthassa.
Egyszerűen lenyűgözött. (És a papírzsebkendő bekészítése erősen javasolt.)
Nincs vége a filmnek, nem is lehet, a történet nem ad erre lehetőséget. Az utolsó percekben újabb 180 nap kezdődik. Mi csak 180 napot látunk. Mindig csak annyit. Ahogy Mano is.
