A film egy közepesen érdekes amerikai nevelőtábor rövid történelmét mutatja be. Mindezt a lehető legdrámaibb, legerőltetettebb, érzelmi manipulációs eszközökkel teszi. Minden interjúalany a sírógörcs szélén táncol, mintha senki sem tudna egy nem túl komplikált tábort feldolgozni. A zene és vágás mind ezt a túlcsinált hangulatot erősíti, hogy a Netflix talált még egy kibányászható sztorit a lábas alján, amiről annyi bőrt húznak le, amennyit lehet. Emellett a film egyszerűen csak unalmas és csapongó. A rendező érezte, hogy nincs elég archív felvétele vagy riportalanya, így folyamatosan időben és térben is ugrál a legkülönbözőbb mellékszálak között. Van itt nemi erőszak, balesetek, köveket cipelő gyerekek és sikkasztás, csak az egészből sosem alakul ki egy koherens narratíva igazán. A címszereplő Teen Nightmare sosem materializálódik. A film felsorakoztat egy igazán ijesztő alakot, a tábor egyik alkotóját és tanítóját, aki a legbékésebb pszichopata módjára ecseteli, hogyan szorongatták a gyerekeket. Azonban semmilyen szintű önreflexió vagy szembeállítás sem történik meg. A rendező nem merte az egyik károsultat összerakni ezzel a csávóval. Nincs bedobva, hogy amúgy az egész tábor semmilyen akadémiai kutatással sem rendelkezik, a benne foglalt tevékenységek sehol sem bizonyítottak, és az ottani gyerekeket csupán traumatizálta az átnevelés. Nincs igazán semmi, csak túlerőltetett zenei aláfestés, gyors, akciófilmet idéző vágás, és sok sírást erőltető ember.
A film egy közepesen érdekes amerikai nevelőtábor rövid történelmét mutatja be. Mindezt a lehető legdrámaibb, legerőltetettebb, érzelmi manipulációs eszközökkel teszi. Minden interjúalany a sírógörcs szélén táncol, mintha senki sem tudna egy nem túl komplikált tábort feldolgozni. A zene és vágás mind ezt a túlcsinált hangulatot erősíti, hogy a Netflix talált még egy kibányászható sztorit a lábas alján, amiről annyi bőrt húznak le, amennyit lehet. Emellett a film egyszerűen csak unalmas és csapongó. A rendező érezte, hogy nincs elég archív felvétele vagy riportalanya, így folyamatosan időben és térben is ugrál a legkülönbözőbb mellékszálak között. Van itt nemi erőszak, balesetek, köveket cipelő gyerekek és sikkasztás, csak az egészből sosem alakul ki egy koherens narratíva igazán. A címszereplő Teen Nightmare sosem materializálódik. A film felsorakoztat egy igazán ijesztő alakot, a tábor egyik alkotóját és tanítóját, aki a legbékésebb pszichopata módjára ecseteli, hogyan szorongatták a gyerekeket. Azonban semmilyen szintű önreflexió vagy szembeállítás sem történik meg. A rendező nem merte az egyik károsultat összerakni ezzel a csávóval. Nincs bedobva, hogy amúgy az egész tábor semmilyen akadémiai kutatással sem rendelkezik, a benne foglalt tevékenységek sehol sem bizonyítottak, és az ottani gyerekeket csupán traumatizálta az átnevelés. Nincs igazán semmi, csak túlerőltetett zenei aláfestés, gyors, akciófilmet idéző vágás, és sok sírást erőltető ember.