Az Apple hozta el ezt a remekül indító sorozatot, akárcsak a For All Mankindot, A silót vagy éppen az Alapítványt, és szinte minden értelemben csatlakozik is az általam leírt alkotásokhoz: részben a gyönyörű látványvilágával, részben a történetével, illetve a roppant erős színészi játékával. A Constellation ügyesen egyensúlyoz az elme megbomlása és a háttérben futó összeesküvés-elmélet között, végig ide-oda billegtetve a mérleg súlyát. A szereplők hol duplikálódnak, hol pedig teljesen magukra maradnak egy-egy jelenetben. A sorozat nagyon erősen kezd, magasra téve a lécet, de szinte teljes sötétségben tartva a nézőt. Egyszer beköszönt a nyers valóság, máskor pedig a teljes misztikum között lebegtet, szinte végig kétségek között hagyva a nézőt. A fordulatok meglepőek, és amikor azt hisszük, értjük, mi történik, a forgatókönyv újra összezavar minket. A széria thrillernek indul, sok-sok nyomot és rejtélyt hint el a forgatókönyv, ám a történet később más irányt vesz. Végül a főhős űrhajósnő különös vízióira csak részben kapunk választ, és a végére pedig csak az egyes karakterek tragédiái és lelki küzdelmei maradnak a fókuszban. Aki nagy felfedezéseket vagy feloldást vár, annak csalódnia kell, így történt ez velem is. Talán azt már le se kell írnom, hogy a lezárás is sok kérdést hagy nyitva. Ennek köszönhetően pedig a széria a kezdeti 5 fényes csillagról szép lassan lecsúszott 3 halványabb csillagocskára, és valahogy a megágyazott folytatást sem várom már annyira.
Az Apple hozta el ezt a remekül indító sorozatot, akárcsak a For All Mankindot, A silót vagy éppen az Alapítványt, és szinte minden értelemben csatlakozik is az általam leírt alkotásokhoz: részben a gyönyörű látványvilágával, részben a történetével, illetve a roppant erős színészi játékával. A Constellation ügyesen egyensúlyoz az elme megbomlása és a háttérben futó összeesküvés-elmélet között, végig ide-oda billegtetve a mérleg súlyát. A szereplők hol duplikálódnak, hol pedig teljesen magukra maradnak egy-egy jelenetben. A sorozat nagyon erősen kezd, magasra téve a lécet, de szinte teljes sötétségben tartva a nézőt. Egyszer beköszönt a nyers valóság, máskor pedig a teljes misztikum között lebegtet, szinte végig kétségek között hagyva a nézőt. A fordulatok meglepőek, és amikor azt hisszük, értjük, mi történik, a forgatókönyv újra összezavar minket. A széria thrillernek indul, sok-sok nyomot és rejtélyt hint el a forgatókönyv, ám a történet később más irányt vesz. Végül a főhős űrhajósnő különös vízióira csak részben kapunk választ, és a végére pedig csak az egyes karakterek tragédiái és lelki küzdelmei maradnak a fókuszban. Aki nagy felfedezéseket vagy feloldást vár, annak csalódnia kell, így történt ez velem is. Talán azt már le se kell írnom, hogy a lezárás is sok kérdést hagy nyitva. Ennek köszönhetően pedig a széria a kezdeti 5 fényes csillagról szép lassan lecsúszott 3 halványabb csillagocskára, és valahogy a megágyazott folytatást sem várom már annyira.