Az Emma és Eddie egy nagyon érdekes, többnyire dokumentarista film egy nem konvencionális párkapcsolatról. Bár eleinte azt hinnénk, a szexmunka mindennapi életre való hatását láttatja a film, igazából inkább egy lélektani dráma két taszító személyiséggel. Aki OnlyFans vagy valami hasonló filmre vágyik, az csalódni fog, csak nagyon minimálisan tér ki erre az iparra a film. A jelenetek kemények és valóságszagúak. Folyamatosan kényelmetlenül éreztem magam, és a pár jelenlétéhez mindig valamilyen feszültség társult. Ez egy kerek történt, a konfliktusok kifutnak valahová, de a naturalista felvételtechnika miatt bármi, bárhogy alakulhat, így sosem biztos mennyire komoly az, amit látunk.
Itt bejön az ilyen fajta filmekkel járó probléma. Ez a sztori szinte teljes egészében a vágóasztalon készül. A film megpróbál pártatlan maradni, a két szereplő szemszögét autentikusan bemutatni, de folyamatosan az volt az érzésem, hogy manipulálva vagyok. Hisz ezek a webcamosok félig színészek, ráadásul az egyik legérzelmesebb tevékenységet adják el, mégis mi akadályozza meg őket abban, hogy nekem is csak egy sztorit meséljenek? Nem tudom, mit láttam, mi az igazság, vagy mennyi a valóság ebből. Csak rosszul érzem magam, mint aki olyat látott, amit nagyon nem szabadott volna.
Az Emma és Eddie egy nagyon érdekes, többnyire dokumentarista film egy nem konvencionális párkapcsolatról. Bár eleinte azt hinnénk, a szexmunka mindennapi életre való hatását láttatja a film, igazából inkább egy lélektani dráma két taszító személyiséggel. Aki OnlyFans vagy valami hasonló filmre vágyik, az csalódni fog, csak nagyon minimálisan tér ki erre az iparra a film. A jelenetek kemények és valóságszagúak. Folyamatosan kényelmetlenül éreztem magam, és a pár jelenlétéhez mindig valamilyen feszültség társult. Ez egy kerek történt, a konfliktusok kifutnak valahová, de a naturalista felvételtechnika miatt bármi, bárhogy alakulhat, így sosem biztos mennyire komoly az, amit látunk. Itt bejön az ilyen fajta filmekkel járó probléma. Ez a sztori szinte teljes egészében a vágóasztalon készül. A film megpróbál pártatlan maradni, a két szereplő szemszögét autentikusan bemutatni, de folyamatosan az volt az érzésem, hogy manipulálva vagyok. Hisz ezek a webcamosok félig színészek, ráadásul az egyik legérzelmesebb tevékenységet adják el, mégis mi akadályozza meg őket abban, hogy nekem is csak egy sztorit meséljenek? Nem tudom, mit láttam, mi az igazság, vagy mennyi a valóság ebből. Csak rosszul érzem magam, mint aki olyat látott, amit nagyon nem szabadott volna.