Mario Caiano 1972-es giallója. A kor szelleméhez igazodva, kellett egy jó forgatókönyv. Caiano felkérte maga mellé segítségnek Antonio Saguerát, hogy közösen írják meg a film sztoriját, ami valójában nem is sikerült rosszul. Ráadásul a film operatőre Giovanni Ciarlo is remek munkát végzett. Az akkori filmes technikákat, trükköket maximálisan kihasználta, igaz mai szemmel már kissé megmosolyogtatók a filmes trükkök, de akkor a jobbak közé tartoztak. A zene is remekül passzol a sztorihoz, visszaadja a képsorok okozta érzéseket, köszönhetően Roberto Nicolosinak.
Caiano a bevett "szabályokat" követte.
Végy magad mellé a történethez bomba testű nőket, a színészi tudás az szinte másodlagos. Na, rendezőnk nem is tétlenkedett, hiszen a castingon kiválasztotta Rosemary Dextert, Sybil Danningot és Alida Vallit. Láthatjuk még kisebb szerepben Rosita Torrost is, többek között.
Fussuk át, mit ad nekünk a mozifilm.
Julie (Rosemary Dexter) és Luca (Horst Frank) jól élnek, szeretik egymást, vacsorázni, bulizni és nyaralni járnak.
De az idillnek hamar vége szakad, mikor Luca az egyik este eltűnik. Julie bejelentést tesz a rendőrségen, de ott nemigen foglalkoznak a nő panaszával.
Julie ki van borulva, esténként úgy alszik el, hogy előtte mindig alkoholt iszik, nem is keveset.
Egyik éjjel egy bizarr és félelmetes álomban Lucát kegyetlenül meggyilkolják, és Julie nem tudja, hogy ez csak egy rossz álom volt, vagy látta a múltat nyers valójában.
Kisebb nyomozás után az álom egy tengerparti faluba viszi. Valamiért úgy érzi, a férfinak és az eltűnésének köze van a kis közösséghez. Kibérel egy szobát, és bejárja a partot, a közeli erdőt, hátha beugrik még valami, ami szerepelt az álmában. De a kis faluban ellenségesen fogadják, és senki sem mond semmi kézzelfoghatót. Az egyik nap, mikor már kezdi feladni a reményt, összefut egy helyi férfivel, Frankkel (Adolfo Celi), aki hihetetlen információt mond el Julie-nak.
Látta Lucát és beszélt is vele pár szót, de mintha a férfi zavart, és nem önmaga lett volna. Persze nem ismerte, de Frank szerint mintha valamiféle drog hatása alatt lett volna.
Julie felvillanyozódva újból beleveti magát a nyomozásba, és rátalál egy fura nőre, Gertára (Alida Valli), és egy félelmetes kommunára, amit a nő vezet. Magukat "művésznek" nevezett férfiak és nők vannak a házban, de valami nagyon nem stimmel velük és Gertával.
Innen már nem lőném le a poént, mert érdemes leülni a film elé, nagyon jó kis giallo.
Misztikum, vér, gyilkosságok, erotika, meztelenség.
Minden, ami a kor mozijára oly jellemző volt.
Én élveztem a filmet, hiszen kedvenc fotelemből néztem. Közben egy kis áfonyát tunkoltam.
Savanykás.
De finom!
