A rendező, Édouard Molinaro pályafutásának második filmjében egy bűnügyi regényt filmesített meg. Igazából számomra érthetetlen, hogy miután a főhős rájött a felesége hűtlenségére miért nem szakított vele, hiszen világossá vélt számára, hogy csak a gazdagsága miatt tartott ki mellette a csalfa nej (az egyik korabeli legismertebb filmsztár, Jeanne Moreau alakította.) Igaz, hogy akkor nem film noir lett volna a műfaj, hanem családi háromszög dráma. Nem kimondottan pörgős film, az események lassan csorognak, a francia filmekben megszokott rengeteg sötétben játszódó jelenettel, de szerencsére a világosítók és az operatőr jól dolgozott, mert azért minden jól követhető. A film vége némi meglepetéssel is szolgál, de ennek ellenére nem kimondottan emlékezetes darab. Molinaro tudott jobb filmet is rendezni, munkásságának – szerintem – kiemelkedő filmje a két folytatással is „megfejelt” 1978-as „Őrült nők ketrece”.
A rendező, Édouard Molinaro pályafutásának második filmjében egy bűnügyi regényt filmesített meg. Igazából számomra érthetetlen, hogy miután a főhős rájött a felesége hűtlenségére miért nem szakított vele, hiszen világossá vélt számára, hogy csak a gazdagsága miatt tartott ki mellette a csalfa nej (az egyik korabeli legismertebb filmsztár, Jeanne Moreau alakította.) Igaz, hogy akkor nem film noir lett volna a műfaj, hanem családi háromszög dráma. Nem kimondottan pörgős film, az események lassan csorognak, a francia filmekben megszokott rengeteg sötétben játszódó jelenettel, de szerencsére a világosítók és az operatőr jól dolgozott, mert azért minden jól követhető. A film vége némi meglepetéssel is szolgál, de ennek ellenére nem kimondottan emlékezetes darab. Molinaro tudott jobb filmet is rendezni, munkásságának – szerintem – kiemelkedő filmje a két folytatással is „megfejelt” 1978-as „Őrült nők ketrece”.