Mese élő szereplőkkel

2021.12.12 19:58 Artemisia Olvasottság: <100x

6

Bryan Singer alkotása ízig-vérig mese, csak épp élő szereplőkkel, így a mese műfajának minden előnyét és hátrányát magán hordozza. A brit folklór egyik legnépszerűbb történetét, Jack és az égig érő paszuly mondáját igyekszik némi vérfrissítéssel ellátni, és bár, ahogy előre sejthető volt, ez a feldolgozás sem tudott semmi újat hozzátenni a történethez, azonban eleve halva született projektnek sem szabad titulálni. A forgatókönyv ugyan tipikus mesei szerkezettel dolgozik, ami kiszámíthatóvá teszi a cselekményt, Singer feldúsította annyi akcióval, romantikával és kellemes hangulattal, hogy végig le tudja kötni a néző figyelmét, sőt szórakoztatni is tud. Szintén mesék bevett sémája szerint elnagyoltan, vázlatosan mutatja be hőseit, jellemzően 1-1 tulajdonságuk, indítékuk kerül kidomborításra, úgy mint szerelem, egy barát gyászolása, hatalomvágy, apai féltés. Ez meglehetősen egysíkúvá teszi a karakterábrázolást, azonban ez az, ami hozzájárul a tanulságok átadásához is, pl. bátorság, állhatatosság jutalommal jár, a gonosz beleesik a másnak ásott verembe, a jó mindig győz. Klisés, mégis örökérvényű tanulságok ezek, melyeket a film jó érzékkel közvetít.

A színészi alakításokra nem lehet panasz, a fiatal Nicholas Hoult kitűnő alakítást nyújt a kezdetben naiv, majd az óriások legyőzőjévé váló Jack szerepében. Ewan McGregor alapvetően egysíkú karakterét is emlékezetessé teszi, Stanley Tucci pedig egy igazán karakteres gonoszt alakít.

A látványvilág, különösen az óriások országa nagyon jól mutat, illetve az óriások külső megjelenésében sincs különösebb kivetnivaló, a fénypont pedig egyértelműen az ostrom jelenete.

Összességében talán Az óriásölő legnagyobb hibája, hogy nem tudta megtalálni a célközönségét: gyerek számára túl sok felnőttes elemet tartalmaz, felnőttek számára azonban túl egyszerű, túl gyerekes.