Portré a lángoló fiatal lányról

Céline Sciamma alkotása sokkal több egy romantikus történetnél; ez a fizikai közeledés anatómiája. A festőnő kezdetben csak hideg, elemző szemmel figyeli a másikat, pont úgy, ahogy az ember a disszociáció állapotában próbálja megérteni a külvilágot. ... TöbbAztán ez a távolság eltűnik. Az a jelenet, amikor a két nő először ér a másikhoz, olyan elemi erejű, mintha hirtelen megváltozna a szoba gravitációja. Két női test egymásba simulása, a szinkronba kerülő, ziháló légzés és a bőrön átsugárzó, lüktető hő egy elképesztően biztonságos, zárt biológiai teret hoz létre a hideg világban. Számomra ez a film arról a sóvárgásról szól, hogy egy másik nő puszta fizikai jelenléte hogyan képes kigyógyítani minket a zsibbadtságból, és hogyan ad végre "súlyt" a létezésünknek.

Gyönyörű film, csodálatos zenével. Nincsenek is rá szavaim, keresgélem őket.

Ilyen kifinomult, "tiszta" drámát még talán nem is láttam, nagyszerűen jeleníti meg az igaz szerelmet. A minimalizmusa pedig egyszerűen elbűvölő, a két főszereplőnek szinte alig van szövege, de a pillantásaik, a gesztusaik, a mimikájuk beszél helyettük, Adele Haenel és Noemie Merlant nagyszerű színészi alakítást nyújtott.

Fontos megjegyezni a film kapcsán, hogy érzelmes, nem pedig érzelgős. Azt hiszem, általános jelenségként borítékolható, hogy az utóbbi években számos izgalmas és jól sikerült kosztümös film érkezett, mintha a reneszánszát élné a műfaj, azzal a különb... Többséggel, hogy sikerül nem csupán egy korszellem megragadására törekedni, hanem valódi tartalommal megtölteni. Ezt tudja a Portré a lángoló fiatal lányról is, én élveztem minden pillanatát, a hangulata pedig teljesen beszippantott.