Ez az a korszaka a magyar filmgyártásnak, amikor szinte futószalagon jöttek ki egymás után a jobbnál jobb filmek. Persze azért becsúszott egy-két gyengébb. Mint például ez.
Fuh, hát ez még fennmaradt, szerintem egy ékszer "celluloid korszakból". Én ezeket a régi filmeket bármikor meg tudom nézni. Kicsit bohókás, bohém, bármilyen témáról is van szó. Akár valamiféle tragédiáról. Kell a happy end, de az mindig valahogy olyan keserédes.