A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Tökéletes film, megrázó, felkavaró. Nagyon elgondolkodtató, hogy a hatalom és a rágalom ellen hogyan lehet védekezni, vagy lehet-e egyáltalán. Az iskola végleges szlogenje hihetetlenül álszent és nevetséges: „150 éve képezzük a jövő nemzedékét a szabadság nevében.” Egy ilyen fojtó, levegőtlen közegből tényleg menekülni kell, lehet-e mást tenni egy kisembernek? Krasznahorkai Ágnes zseniálisan hozta a finom rezdüléseket, a halk szavú, mégis határozott, az igazáért bátran kiálló tanárnőt, aki a végére teljesen magára maradt. Az egyetlen ember Márk (Dimény Áron), aki komolyan melléállt, látjuk, hogyan végezte. Így a többi tanár csendben meghúzta magát, teljesen elszigetelődtek Ágitól. Tetszett, ahogyan dolgozott a diákjaival. A képzeletbeli „O” betű a szabadság, a választás lehetősége volt a gyerekek számára, amit ő megadott nekik az iskola kemény szigorával szemben. Visszatérő motívumként a film végén Áginak jelentette a szabadságot, egy új élet kezdetét, a semmibe futó, csodálatosan kék táj is ezt sugallta, a kellemes zene is, szinte vele együtt lélegeztem fel a sötét, nyomasztó események után.
Az Elfogy a levegő egy meglepően kurrens film, mely több magyar specifikus témát is boncolgat, azonban narratívája inkább csak felszínesen érint pár dolgot, és a valódi dráma számomra elmaradt, pedig a film ki volt hegyezve a konfrontációra. Történet... Teljes kritika
Mivel utánaolvastam, tudom, hogy nem az aktuálpolitika ihlette a történetet, mégis annyira aktuális, és oly mértékben politikai, hogy akinél ez nem talál be, az ufó.
Bár szerintem voltak benne gyengébb részek, alapjában véve nálam nagyon betalált. Annyira erős a mondanivalója, hogy szerintem mindenki el tud rajta gondolkodni.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
