Vágytam már egy kis Mira Nair-filmre, mivel a legutóbbi Salaam Bombayról kiderült, hogy nem szinkronos (hál'istennek ennél nem hiányzott a szinkron), és már elég régen néztem tőle filmet, ideje volt nézni egy olyan indiai filmet, ami abszolút nemzetk... Többözi, csak éppen indiai életérzést közvetít. Eddig minden filmje tetszett, amit láttam tőle (Kámaszútra 1996, Esküvő monszun idején 2001, New York, I Love You 2008), ebben a filmben sem kellett csalódnom, igazság szerint nincs is kit kiemelnem, mert a mikrokozmosznyi bengáli család Irfan Khan (Ashoke Ganguli), Tabu (Ashima Ganguli), Kal Penn (Gogol/Nikhil), Sahira Nair (Sonia) [Mira Nair lánya] tényleg egy zárt miliőt jelenít meg tökéletesen, ahol mindenki a saját csapdájában vergődik.
És mégis, bár elmennek egymás mellett, ugyanakkor kapnak valamit, amit a nyugati életforma képtelen megérteni, olyan útravalót, amit magukkal visznek, és továbbadnak gyermekeiknek. Hiába szakad szét a család, erősebb összetartást látok bennük, mint bármikor.
Nagyon-nagyon tetszett.
