A szolgálatkész narrátor arra a hálátlan feladatra vállalkozott, hogy lebeszélje a nézőt az autózásról, és főleg a hirdetések böngészéséről, a vásárlásról. Ő már tudja, hogy az öreg Topolino csak addig működik, amíg ki nem fizetik érte a vételárat, hogy az ócska családi kocsi használatának beosztásán az egész környék veszekszik, hogy a vállalati sofőrt még menyasszonnyal is megveri a sors, amikor hétvégén fuvaroz televíziót a vállati üdülőbe, és a befutott művésznő akkor is jobban vezet, mint a férje, ha történetesen a kerítést is kidönti. Mi sem természetesebb, minthogy a forgatás végén lebeszélő elegáns kocsiban hagyja el a helyszínt.
Szerintem alábecsült film. Lehet, nem zseniális, de biztosan "klasszikus". Talán az, hogy fekete-fehér sorozat, sokat ront a nézhetőségén, mivel nem igazán használja ki a fekete-fehér "művészfilm" lehetőségeit (mint ha Jarmush csinálná). A vágása is ... Többlehetne talán jobb. Összegezve: jó film, lehet érdemes lenne kiszínezni és egy kicsit újravágni?